Sunday, July 3, 2016

Kráter


- Gyere, nézd! - mondta, s fejével a kicsiny kerek ablak felé biccentett.
Amaz nem mozdult helyéről, csak odanézett.

- Gyere már! Hidd el, megéri a látvány!
Lassan feltápászkodott és néhány bizonytalan lépést tett az ablak felé.
- Kicsit megszállotja vagy ennek a különös világnak. Nem gondolod?
- Nem csodálatos? - lelkendezte amaz.
- Különösnek nevezném inkább. 
Néhány pillanatra belefeledkeztek a sötét foltokkal tarkított sárgás, helyenként barnás, megint másutt zöldes gömb szemlélésébe, amint méltóságteljesen lebegett a sötét világűrben. Valóban lenyűgöző látvány volt ilyen közelről, szinte hívogató.
- Az igazi bája a történetében rejlik!
- Sokat tudsz róla?
- Azt azért nem mondanám, hogy sokat, de beleástam magam a történetébe és amit csak lehet, elolvasok róla.
- Jártál is ott? - és fejével a sárgás bolygó felé biccentett. A gondolat viszont valahogy rémisztette. Beleborzongott.
- Nem, még sosem mertem leszállni.
- Lakott?
- Igen. Nagyon furcsa lények lakják. Nem akarsz velük találkozni!
Ez ennyiben maradt, mert ismét belefeledkeztek a látványba. Néhány időegység után azonban ismét megtörte a csendet:
- Mesélj róla!
- Rendben. Mire vagy kíváncsi?
- Nem tudom. Mi az, amit most látunk?
- Ez itt lent egy kontinens. A legnagyobb. Ezen él a legtöbb lény. Iszonyú furcsák...
- Mire gondolsz? Miben fircsák?
- Megvan! Ebből meg fogod érteni! Látod ott azt a bazinagy krátert? Az az iszonyatos nagy mélyedés ott a kontinens alsó-középső részén...
- Igen, megvan.
- Na. Az régen egy hegy volt.
- Micsoda?
- Igen, igen, mégpedig a bolygó egyik legnagyobb hegyvonulata.
- Nem hiszem el! Ugratsz!
- Nem ugratlak, becsszó! Valamelyik kitalálta, hogy az itt bányászott egyik anyag egészséges a testüknek. Elkezdték bányászni, egy idő után mindenhez ezt használták.
- Viccelsz.
- Nem, ez tök komoly! Az ő nyelvükön úgy hívták, Himalája só.

No comments:

Post a Comment

Minden kommentárt szívesen látok, olvasok, s ahogy időm engedi és amennyiben szükséges, megválaszolok.