Monday, April 22, 2013

Mélyvíz! Csak úszóknak!


-Ez most az én citrom, vagy a tiéd?
-A tiéd. Nekem csak paradicsom van.
-Nem tudtam. Csak annyit tudok, hogy ez itt az anyád datolya.
-Lehet. De nézd csak! Miféle rovar mászik ott azon a banán!
-Hol? Nem látom.
-Persze, mert átmászott egy másikra. És már ott is van azon a mandarin.
-Narancs!
-Kösz, de most inkább nem narantok!

Saturday, April 13, 2013

Figyelmeztető tábla

"Menj csak tovább nyugodtan,
S ha nem ér véget az élet,
Gördülékenyen megy tovább,
Mert tolószékben végzed!"
(Ismeretlen szerző,

Almarthuniai Meredély pereme, Merkúr)

Wednesday, April 10, 2013

Beszélgetéseim Hortenzique Malaboval - Robotokról és fejlődésről


„Nem, a robotok elterjedése, a feltevésekkel ellentétben, nem egy azonnali dolog volt.” - mondta kimérten Hortenzique Malabo barátom, és nagyot kortyolt Tritoni import söréből. A teraszon napoztunk, Földi import napozóágyainkon, miközben a szokatlanul nagy méretű Merkúri Nap a horizonton állt, szinte teljes nyugalomban. Persze itt még a horizonton sem lehet rá nézni védőszemüveg nélkül. Az ő háza a Merkúr déli sarka közelében van, ez a „terasz” pedig északra néz. Közvetlenül a lakórész be- és kijárata mellett, mely csak egy kis rézsútosan meghosszabbított telefonfülke méretével bír. A Nap itt nagyon sokáig fent van az égbolton. Volt idő, amikor azt gondolta a Földi ember, hogy a Merkúr is mindig ugyanazt az oldalát fordítja a Nap felé, ahogyan ez a helyzet a Hold és a Föld esetében, de valójában ez nem így van. Ha a világűr egy meghatározott, távoli pontjáról nézzük a felszíni formákat, két Merkúri év alatt telik el három Merkúri nap, ez viszont a Napról nézve egészen másképp látszana. Onnan úgy tűnne, két Merkúri év alatt csak egyszer fordul meg a tengelye körül. Ez pedig Malabo Merkúr-sarkvidéki háza felszíni teraszáról a gyakorlatban úgy fest, hogy a Nap, amint körbejárja az égboltot, egy Merkúri napon belül is többször lenyugszik és felemelkedik. Épp csak egy picit bukik le, sejtelmes fényeket vetve, és épp csak egy kicsit emelkedik fel, nem is teljesen kilógva a felszíni látnivalók mögül. A titok nyitja a Merkúr excentrikus pályájának, a pálya ekliptikával bezárt 7°-os szögének és 2°-os tengelyelhajlásának kombinációjában rejlik. Ugyanakkor ez egy rendkívül lassú mozgás, Földi értelemben véve napokban, sőt hetekben mérhető. Amíg „napoztunk” és beszélgettünk, nem lehetett semmiféle mozgást észrevenni.
„Inkább egy folyamatként írnám le, szépen, fokról fokra.” - elmosolyodott és rám nézett, napszemüvegét kicsit megemelve szabad kezével, mindazonáltal kínosan ügyelve arra, hogy a napfény még mindig amannak a takarásában legyen, és hogy az orrából ne húzódjon ki az oxigéncső. - “Ja igen, és persze a múlt idő az előző mondatomban félrevezető lehetett. Mindez ugye időben még távoli most hozzánk képest.” - s azzal a szemüveget visszahelyezve és a sört is maga mellé a földre, helyesebben a merkúrra letéve, a „napozást” folytatta. Kicsit noszogatnom kellett, hogy folytassa.