Tuesday, June 11, 2013

BOFA

"...és bemutatom BOFA termékcsaládunk legújabb darabját. Vízlágyító adalék, amely műanyag összetételének köszönhetően garantáltan lebomlásmentes..."
"Elnézést, hogy közbeszólok. Hogy mondta? Milyen termékcsalád?"
"BOFA."
"Úgy hallottam, pofa..."
"Nem, nem, BOFA." 
"Még nem hallottam róla."
"Biztos benne? Pedig mindenki használja."
"Én biztos nem." 
"Pedig biztos maga is. Csak legfeljebb nem tud róla."
"Az lehet, a tisztítószereket az asszony vásárolja..."
"Na látja! Sokféle kemikáliát vásárol össze a felesége?"
"Hát, meglehetősen. Tényleg, ha belegondolok..."
"Akkor biztosan van otthon maguknál is BOFA termék..."
"Mindenesetre elég fura egy termékcsalád-név..."
"Ez nem termékcsalád neve, hanem egy rövidítés."
"Értem. És mit rövidít?"
"Bassz Oda Föld Anyának."

Monday, May 13, 2013

Özvegy Koponyányi Jenőné vérnyugdíjas kalandjai - XV. rész: Hallé újra, avagy Merényletkísérletek


Lenézett a körös-körül egyre gyűlő tömegre, majd tekintetét szemmagasságig emelte, ahol a város lenyűgöző pompája tárult elé. A látvány volt annyira megkapó, hogy hirtelen elfeledkezett eredeti szándékáról, miszerint a mélybe vesse magát. A frusztráció kezdett csillapodni benne. Ameddig a szem ellátott, fények kezdtek gyúlni, melyek megbabonázták. Óvatosan tekintgetett jobbra, majd balra. Még a tűzoltóautót sem hallotta meg, amely odagördült az épület elé, sem a mentőt és a rendőrautókat, a hangyabolyra emlékeztető nyüzsgést, ami alatta támadt. Nem vette észre azt sem, hogy az utcát lezárták. Csak a város létezett és ő. Mintha csak egy kilátóba jött volna megcsodálni a tájat.
Nem vett tudomást a nemrégiben az épület melletti, eleddig lezáratlan utcába begördülő autóról sem, amelyből hirtelen teljes hangerőn felcsendült néhány slágerből egy-egy ízelítő. "Jump, jump!" - visszhangozták a környező épületek, mígnem egy rendőr tűnt fel az utcában, határozott léptekkel a hangoskodó felé törve, mire az autó nagy gázfröccsel eltűnt.


Nem érzékelte az idő múlását, valósággal magába itta a látványt. Telhettek a kövér, húsos percek, és múlhattak a fertályórák, ő nem vett semmit ebből észre. Ám egyszercsak egy tűzoltó-egyenruhás alak bukkant fel a látóterében. Valamit mondhatott, mert mozgott a szája, de a hangok nem jutottak el hozzá, csupán valami madárfüttyre emlékeztető, sípoló hangokat hallott. A tűzoltó arcán részvét és szánalom jelent meg, amikből ő köszönte, de nem nagyon kért most. Amaz egyik kezét óvatosan őfelé nyújtotta, s megint madárcsicsergett egy hosszabb sort hozzá. A tűzoltóautó darukosarába akarhatta őt maga mellé besegíteni. Neki azonban ehhez nem volt kedve, így inkább az alakra vakkantott valami jelzésértékűt, s mikor amaz kissé értetlenkedve visszább húzta a kezeit, ő maga sarkon fordult és lépett egyet.

Monday, April 22, 2013

Mélyvíz! Csak úszóknak!


-Ez most az én citrom, vagy a tiéd?
-A tiéd. Nekem csak paradicsom van.
-Nem tudtam. Csak annyit tudok, hogy ez itt az anyád datolya.
-Lehet. De nézd csak! Miféle rovar mászik ott azon a banán!
-Hol? Nem látom.
-Persze, mert átmászott egy másikra. És már ott is van azon a mandarin.
-Narancs!
-Kösz, de most inkább nem narantok!

Saturday, April 13, 2013

Figyelmeztető tábla

"Menj csak tovább nyugodtan,
S ha nem ér véget az élet,
Gördülékenyen megy tovább,
Mert tolószékben végzed!"
(Ismeretlen szerző,

Almarthuniai Meredély pereme, Merkúr)

Wednesday, April 10, 2013

Beszélgetéseim Hortenzique Malaboval - Robotokról és fejlődésről


„Nem, a robotok elterjedése, a feltevésekkel ellentétben, nem egy azonnali dolog volt.” - mondta kimérten Hortenzique Malabo barátom, és nagyot kortyolt Tritoni import söréből. A teraszon napoztunk, Földi import napozóágyainkon, miközben a szokatlanul nagy méretű Merkúri Nap a horizonton állt, szinte teljes nyugalomban. Persze itt még a horizonton sem lehet rá nézni védőszemüveg nélkül. Az ő háza a Merkúr déli sarka közelében van, ez a „terasz” pedig északra néz. Közvetlenül a lakórész be- és kijárata mellett, mely csak egy kis rézsútosan meghosszabbított telefonfülke méretével bír. A Nap itt nagyon sokáig fent van az égbolton. Volt idő, amikor azt gondolta a Földi ember, hogy a Merkúr is mindig ugyanazt az oldalát fordítja a Nap felé, ahogyan ez a helyzet a Hold és a Föld esetében, de valójában ez nem így van. Ha a világűr egy meghatározott, távoli pontjáról nézzük a felszíni formákat, két Merkúri év alatt telik el három Merkúri nap, ez viszont a Napról nézve egészen másképp látszana. Onnan úgy tűnne, két Merkúri év alatt csak egyszer fordul meg a tengelye körül. Ez pedig Malabo Merkúr-sarkvidéki háza felszíni teraszáról a gyakorlatban úgy fest, hogy a Nap, amint körbejárja az égboltot, egy Merkúri napon belül is többször lenyugszik és felemelkedik. Épp csak egy picit bukik le, sejtelmes fényeket vetve, és épp csak egy kicsit emelkedik fel, nem is teljesen kilógva a felszíni látnivalók mögül. A titok nyitja a Merkúr excentrikus pályájának, a pálya ekliptikával bezárt 7°-os szögének és 2°-os tengelyelhajlásának kombinációjában rejlik. Ugyanakkor ez egy rendkívül lassú mozgás, Földi értelemben véve napokban, sőt hetekben mérhető. Amíg „napoztunk” és beszélgettünk, nem lehetett semmiféle mozgást észrevenni.
„Inkább egy folyamatként írnám le, szépen, fokról fokra.” - elmosolyodott és rám nézett, napszemüvegét kicsit megemelve szabad kezével, mindazonáltal kínosan ügyelve arra, hogy a napfény még mindig amannak a takarásában legyen, és hogy az orrából ne húzódjon ki az oxigéncső. - “Ja igen, és persze a múlt idő az előző mondatomban félrevezető lehetett. Mindez ugye időben még távoli most hozzánk képest.” - s azzal a szemüveget visszahelyezve és a sört is maga mellé a földre, helyesebben a merkúrra letéve, a „napozást” folytatta. Kicsit noszogatnom kellett, hogy folytassa.

Saturday, January 5, 2013

Életpályák összekócolódása

Előszó

Ennek az írásnak az alapötlete nem szokványos módon bukkant fel szürkeállományomban. Egyik éjjel, félálomban nyilallt belém a sztori, és élénk röhögés vett elő - igen, az éjszaka közepén. Gondoltam, nem ártana egy jegyzetfüzetet elővenni, hogy ne felejtsem el - de aztán letettem erről az ötletről. Szerencsére megmaradtak a fő vonalak és még mellékszálak sem illantak el. Az egyik főhős neve viszont, melyen félálomban még nagyokat kuncogtam, sajnos nem ragadt meg teljesen. Valami hasonló volt, mint amivé itt alant lett. Remélem, ennek ellenére élvezhető marad az írás. Jó szórakozást! :)


° ~ ˛ ~ ° ~ ˛ ~ ° ~ ˛ ~ ° ~ ˛ ~ ° ~ ˛ ~ ° ~ ˛ ~ ° ~ ˛ ~ ° ~ ˛ ~ °