Friday, September 21, 2012

Egy kis félreértés

Az eltévedt űr- és időutazó, még mindig nem tudván, merre vetette a sors, bátortalanul lépett ki űrhajójából. Arcán a borosta az elmúlt hetek során dús szakállá állt össze, hajtincseibe belekapaszkodva játszott a lenge szellő. A domboldalban pálmafákra emlékeztető növényzet látványa végre felüdítette a kabinban magányosan eltöltött hosszú idő után. Még szoknia kellett, hogy végre újra kint lehet valahol. A köré sereglett, furcsa öltözetű emberszabású lényekről semmit sem tudott, csak hogy tökéletesen úgy néznek ki, mint az emberek, és hogy a bolygó nem lehet más, mint a Föld. De hogy melyik kor ez, és milyen nyelvet beszélnek, arról semmit. Agyán átcikázott millió gondolat, hogyan értesse meg magát velük. Próbált hát a végletekig egyszerűsíteni. Legjobb lesz, ha csak simán magára mutat és megmondja a nevét. Ezt nem lehet félreérteni! Hüvelykujját magára irányítva mondta hangosan nevét:
-Kacagó Attila.
A nép üdvrivalgásban tört ki. Quetzalquoatl, a Tollas Kígyó visszatért!