Tuesday, May 1, 2012

Kozmikus honfoglalás I.

Az országút csendesen kanyargott. Kravintz az órára pillantott, mely a holografikus számokat az egyéb műszeradatok mellé vetítette ki. Bár alig maradt öt perc a megérkezésig, ő egy kis szundi mellett döntött. Megtehette, hiszen automata a vezérlés, a kocsi odatalál. Milyen klassz is ez! Állítólag volt olyan időszak a Föld életében, amikor az ember közbeavatkozása folyamatosan szükséges volt, mert nem tudták magukat irányítani az autók. Sőt, nem csak hogy a forgalmi helyzeteket nem tudták kezelni, de állítólag még az útvonalat sem ismerték. Egyes bizarr elképzelések szerint pedig csak a felszínen tudtak közlekedni és igen költséges infrastruktúrát kellett valódi anyagból építeni nekik, két dimenziósat, ami lekövette a Föld görbületeit. Ez azt jelentette, hogy rendkívül sok megállást és újra elindulást kellett beiktatni egy-egy, még oly rövid út során is. Nem olyan utak voltak azok, mint ezek az energianyalábból állóak mostanában... Az autók is energiazabáló kis csörömpölő tákolmányok voltak. Csupa kezdetlegesség. De állítólag akkoriban még Antarktiszt jég borította, úgyhogy ha az akkori tájra pillanthatna most ki az ablakon, akkor nem ugyanez a látvány fogadná.