Monday, December 5, 2011

Ha megdobnak kővel...

Lőn pedig harmadnapon, hogy az egyik tanítvány haverja megvendégelé vala az Jézust és az tanítványokat. Egyetlen dolgoról feledkeze vala meg, mégpedig az boltba menésről és az kenyérnek vevéséről.
Az nagy sokaság az aszatloknál üle vala a valagán, és nem lőn kenyér, csak egészen szikkadt kenyérvégek valának. És kezébe vévén egy szakócányi serclit, szólásra emelkedék vala Jézus, és ezt mondá az sokaságnak vala:
"Ha megdobnak ellenségeid kővel, dobd vissza ilyen kenyérrel!"
Ez vala az eredeti mondás, melyet az időknek vasfoga eltorzított vala. És Jézus folytatá az példázatát.
"Mert az ellenségeid először röhögéndenek majd rajtad. Azt fogják hinni vala, hogy ez egy tökfilkó, egy nyálas buzi hívő, még testnevelés órán sem kellett részt vennie, mert felmentették vala. És nem hajolnak el az kenyér elől, mert azt hiszéndik, hogy kenyér az és puha. Egynémely farizeusok tán még szájokat is kitátják, hogy az kenyért béfogadándanák. És ekkor jön az karatekenyér és kikaratézza a fogaikat, mindenesetre az önvédelmi kenyér nagy sérüléseket okozánd nékik."
Tovább is folytatá vala, de a sokaság ekkor már elinalt a pékhez keny-ér. Nekem is hoztak vala egy szel-et.

No comments:

Post a Comment

Minden kommentárt szívesen látok, olvasok, s ahogy időm engedi és amennyiben szükséges, megválaszolok.