Monday, November 7, 2011

A szomszédos dimenzió hangjai - Szférák zenéje II.

A Mester fel-alá sétált tanítványai előtt, úgy adta nekik az instrukciókat meditációjuk közben. Igen képzett volt és sokat tapasztalt. Szerencsésnek mondhatta magát mindenki, aki nála, tőle tanult. Mivel látása nem csak ebben a dimenzióban, hanem a szomszédosakban is éles volt, ezért menet közben tudott mindenféle instrukciókkal szolgálni. Ezt minden tanítványa megtapasztalta, és csak azok maradtak nála, akik ténylegesen és valóságosan a tudásra vágytak. Akik viszont az ezotéria homályában az ingoványos területeket kedvelték, messze elkerülték.

Jorg pont ezt szerette a Mesterben. Ebből lehetett tudni, hogy valóban nagy tudású személy.

A mai feladat pedig nem más volt, mint a szférák zenéjének meghallása.
Erről a jelenségről sok korábbi filozófustól és bölcstől tanultak, például Konfekciusztól, aki ruhaszabó volt megvilágosodása előtt, utána pedig fényruha-szövőként is elismerték; vagy Arisztokratésztól, aki nemesi családból származva tökéletesítette a felsőbbrendűségtudat finomenergiákká történő transzformálását.

Jorg mindennél jobban vágyott rá, hogy meghallhassa végre a szférák zenéjét. Áttanulmányozta az ősi iratokat, minden porcikájával e fennkölt megtapasztalás után sóvárgott. Csak a beavatottak hallhatták ezt, és ez így is volt rendjén...

A tanítványok körben ültek lótuszülésben és befelé figyeltek. Megkezdődött az "alászállás" a tudat alsóbb dimenzióiba, ami a jelenlegi anyagi világ feletti szférákat jelentette. A határ átlépése nem volt annyira nehézkes nekik. Különösen, hogy a Mester, félig átnyúlva a másik dimenzióba, részben már onnan tudott segítséggel szolgálni nekik. Ide-oda cikázott tizenhét tanítványa között, mindig oda érve, ahol szükség volt rá.

Az átérés olyan volt, mintha egy buborékon mentek volna át. Hirtelen az előző tudatállapot megszűnt, az ottani zajok és ingerek egy csapásra halványabbakká váltak, és az új környezet ingerei kezdték elérni őket. 
A Mesterre csodálkoztak, akinek alakja jóval nagyobb volt ebben a dimenzióban az övéknél, de megtartotta odahazai jellegzetességeit. Ide-oda repkedett körülöttük. Volt, akinek a szemét kellett segítenie kinyitni, mert nem látott, majd pedig mindenkihez odament és megdörzsölte fejük két oldalán azt a furcsa kitüremkedést. 

Jorghoz még nem ért oda. Ő automatikusan nyitotta fel szemeit és most ennek a dimenziónak a furcsaságai kötötték le figyelmét. Először is magán nézett végig. Nem erre számított. Túl kevés végtagja volt, szám szerint négy. Az alsó kettőn támaszkodott és a másik kettő céltalanul lógott a levegőben. A szeme elé emelte őket és körbeforgatta. A nyúlvány nagyjából középen hajlott, a vége pedig ellaposodott és öt további, kisebb nyúlvány kezdődött, melyek közül egyet szembe lehetett fordítani a többivel. Meglehetősen groteszk - nyugtázta. Viszont praktikus is. Testét kettéhajtva megérintette vele a talajt, és megfogta alsó végtagjának a végét. Az is öt nyúlványban végződött, de nem lehetett semmit szembefordítani.
Körülnézett. A mesteren és a tanítványokon kívül senki sem volt ott rajtuk kívül. Egy szögletes helyiségben voltak, ahol ismeretlen rendeltetésű eszközök borították a falakat. Vízszintes tagolású kitüremkedések, melyeken más és más, többnyire szögletes eszközök helyezkedtek.

A Mester Jorghoz lépett és megérintette a feje két oldalát. Kellemetlen érintés volt, már-már fájdalmas. És amikor a Mester elvette a kezét, immár hallott.
Lenyűgözve fordította fejét a hang forrásának irányába, a helyiség egyik sarkába. Egy szögletes dobozt látott, szélein két kerek dologgal, és ezek adták ki magukból ezt a gyönyörűen hullámzó, lüktető muzsikát. Pulzált, hangmagasságot váltott, több szólamban, meglehetősen alacsony frekvenciáktól a magasakig. Egy idő után meg tudott különböztetni szólamokat benne. Minden szólam más volt, és mégis összepasszolt minden. A rész-szólamok meglehetősen egyszerűek, de ezzel együtt kifejezőek voltak, és együtt megszólalva, egy egésszé forrva magát a teljességet adták vissza. A kicsiny részek részei az egésznek - noha mindannyian parányiak vagyunk, egy sokkal nagyobb egésznek vagyunk az alkotóelemei - gondolta.

Megpróbálta átvenni a pulzálást, az egésznek a lüktetését és - idomtalan testével - együtt lüktetni ezzel a csodálatos szimfóniával. Körülnézett és látta, hogy tanítvány-társai és a Mester egyaránt ugyanígy tettek. Ki így, ki amúgy mozgatta szokatlan testét a lüktetés ritmusára.

A muzsika elkezdett halkulni.
Kétségbeesetten nézett körül, mert azt gondolta először, hogy a meditációjával van gond. De a többiek értetlenkedő tekintete meggyőzte róla, hogy most nem erről lehet szó - ők is ugyanazt tapasztalják.

A szférák zenéje teljesen elcsendesedett, majd másmilyen hanghullámokban folytatódott. Ezek ugyan nem voltak több szólamúak, mint az előzőek, de ennek ellenére meglehetősen komplexeknek tűntek. A tanítványok megpróbálták az iménti pulzáló mozgást tovább vinni. Erre koncentráltak, ezért nem vették észre, hogy a helyiség egyik falán egy nyílás felnyílik és hozzájuk hasonló lényekből kettő elindul befelé, majd őket meglátva megtorpan és kihátrál.

A Mester intett, mire mindannyian elhagyták a helyiséget és vele a dimenziót. Visszatértek eredeti tudatállapotukba, örvendeztek természetes alakjuknak és megfelelő számú csápjuknak. Leginkább pedig annak, hogy saját másik dimenzió-beli fülükkel hallhatták a szférák zenéjét. Most már ők is a beavatottak közé tartoznak!


- - - - - - - 


Az ajtó bátortalanul felnyílt ismét, de ezúttal először csak résnyire.
"Itt vannak még?" - kérdezte suttogva Kicsi.
"Nem látom őket!" - válaszolt Kukucs.
"Na engedjetek előre!" - parancsolta Anyu és teljesen kinyitotta az ajtót. A sarokban, az íróasztalon halkan duruzsolt a rádió. - "Látjátok, nincsenek itt semmiféle idegen lények!"
"De az előbb itt voltak, Anyu! Kukucs is látta!" - mondta sírós hangon Kicsi - "Nagyon ronda, pici űrlények voltak, emberszerűek, de mégis furcsák és kisebbek! Az egyik meg egy túl nagy darázsra hasonlított és körbe-körbe röpült közöttük!"
Anyu csak a fejét csóválta. Miket ki nem találnak ezek a gyerekek!
"Igen!" - bizonygatta Kukucs - "És körben álltak és tök idétlenül táncoltak az időjárásjelentésre!"

No comments:

Post a Comment

Minden kommentárt szívesen látok, olvasok, s ahogy időm engedi és amennyiben szükséges, megválaszolok.