Sunday, October 2, 2011

Szirom

Hank és Omir az ebédlőben ültek szokásos űrhajós-kosztjuk fölé hajolva, gondolataikba temetkezve. A nyitásra az ételt felmelegítő és evőeszközöket is tartalmazó hosszúkás konzervdobozok látványához már volt idejük hozzáedződni hosszú küldetésük során. Valami viszont új volt az asztalon Hank számára, és ez el is jutott a tudatáig az ebéd felénél.

"Mi ez a furcsa, romantikus szokás, Omir?" - kérdezte, villájával az asztal közepén levő vázára és a belőle kikandikáló érdekes, helyi képződményre bökve. 
"A mi virágaink itteni megfelelője." - vonta meg a vállát a biológus - "Tanulmányoztam alaposan, mielőtt behoztam volna. Az oxigéndús légkör sem árt neki, szemben a többi helyi növénnyel. Ennyi idő után már ránk fér a színesítés is..."
"Ahha." - nyugtázta a hallottakat Hank, majd ismét gondolataiba és tányérjába mélyedt. A biológust amúgy is csodabogárnak tartotta, ez a húzása már nem tudta kihozni a sodrából. Öt hónapja éltek ezen az exobolygón a kutatócsoporttal, és próbálták minél jobban feltérképezni minden szempontból. Az ő feladata geodétaként egészen más volt, mint egy biológusé, vagy a csapat többi tagjáé, így szinte semmit nem tudott az általuk elért eredményekről egy-két, a reggelenkénti gyűlésen elhangzott általánosságon kívül. Mindenki a saját szakterületére és feladataira koncentrált, és próbálta a dolgait minél hamarabb befejezni. Ahogy tippelte, még körülbelül két-három hónapot biztosan eltöltenek itt az expedícióval, mielőtt visszatérnének a Földre. Hogy milyen hírt fognak vinni, még nem tudta megsaccolni, de egyelőre pozitívnak tűnt a dolog. Még a terraformálás szempontjából is. 
Kicsit a tekintete elkalandozott társa menüje felé. Érdekes, állapította meg, miközben a másik terítéke körül megpillantotta a virágszirmokat... A sajátjára nézett, és majdnem kiugrott a bőréből ijedtében, amikor az étele felé araszoló virágszirmok kerültek látóterébe. 
Olyan hirtelen állt fel, ahogy csak bírt. Társa előbb kérdőn nézett rá, aztán ő is meglátta, amit a másik néz. Körös-körül, az egész ebédlőben araszoltak, rajzottak a parányi helyi lakosok, csaknem elleptek már mindent.
"Azt hiszem, lesz dolgunk bőven, barátom..." - vetette oda társának Hank, miközben sugárfegyverét alacsony fokozatra állítva megkezdte módszeresen az ebédlő féregtelenítését...

2 comments:

Minden kommentárt szívesen látok, olvasok, s ahogy időm engedi és amennyiben szükséges, megválaszolok.