Saturday, August 6, 2011

Vers mindenkinek - avagy hogyan "tagoljunk"?

Néhány évvel ezelőtti írás következik:

Amikor megkérdezik tőle, mivel foglalkozik, sejtelmes mosolya mögül csak ez a szerénységében is oly egyszerű mondat tör elő: "Versírással foglalkozom."
A hallgatóság ekkor megértően bólogat, és többnyire nem is feszegeti tovább a kérdéskört. Nem is sejtik hát, hogy mást értenek rajta, mint ő. Ha netalántán tovább firtatják, csak annyit szokott mondani, kötetei már más országokban is megjelentek.
Itt már végképp nincs helye további kérdezősödésnek, és ez így is van rendjén. A jámbor, jóravaló férfiú inkognitója immáron biztosított. A szótlan óriásról senki sem sejti hát, hogy másként fog a versíráshoz, mint az átlagos költőemberek.
Az ő pályáján ugyanis e szót így tagolják: ver-sírás.
Kötetei is leginkább összekötözött hús-vér emberek, akik a megrendelő külföldi címére érkeznek bedobozolva.
Büszkén gondol vissza pályája ilyetén alakulására, és karrierje töretlen fejlődésére. Alighanem, sokkal töretlenebb, mint egynémely pácienséé. Vagy páciense.
A kezdet kezdetén még tényleg csak így tagolták az ő szakmájában e szót. De amióta a bíboros maga mellé vette, és komolyabb munkákra is megbízást kapott, sőt a parókia temetőjébe is szabad bejárása lett, néha a "ver, sír-ás" a helyes tagolás...
Az ő kedvence pedig az ásás előtti "tagolás"...
A kérdezőknek viszont ezt nem kell tudniuk!

No comments:

Post a Comment

Minden kommentárt szívesen látok, olvasok, s ahogy időm engedi és amennyiben szükséges, megválaszolok.