Monday, August 29, 2011

Özvegy Koponyányi Jenőné vérnyugdíjas kalandjai - XIV. rész: Rövid történetek

Kutatva nézett körbe, s közben agya vadul zakatolt. Megoldás-orientáltan olyan helyet próbált keresni, ahol összepiszkolódott kezeit megmoshatta, vagy legalább megtörölhette volna. Egy ideig semmi sem jutott eszébe. Az étterembe és a kocsmába nem volt kedve bemenni, kinéznék, ha csak a vécéig somfordálna, és most nem akar "fogyasztani". Milyen hülye egy szó is ez. Na mindegy! A ruházati bolt kirakatát megpillantva viszont azonnal jött az isteni szikra. Itt! Most szépen bemegy, és néhány ruhát végigtapogatva, magához mérve, majd gondosan visszarakva és meg-megigazítva végre megszabadulhat a kezeire tapadt szennyeződésektől...


- ° - ˛ - ° - ˛ - ° - ˛ - ° - ˛ - ° - ˛ - ° - ˛ - ° - ˛ - ° - ˛ - ° - ˛ - ° - ˛ - ° - ˛ - ° - 

A napnyugta a parkban érte. Egy kis dombon, fűzfákkal körülvéve, két pad hívogatta a megfáradt ülepeket. Nem kellett sokáig hívogatnia, mert egy szerelmes pár el is foglalta az egyiket. Özv. Koponyányi Jenőné Sz. Irén pedig a másikon helyezkedett kényelembe, és próbálta minden áron megzavarni az enyelgőket. 
Amazok pedig azon igyekeztek, hogy ne szerezzenek tudomást a küzelükben leselkedő hallgatózóról. Ennek ellenére hagyták magukat lenyűgözni az előttük alászálló narancsvörös gömb látványától. 
"Imádom a naplementét!" - sóhajtotta a fiú.
"Olyan romantikus!" - lehelte a lány.
A szomszéd padon ücsörgő szipirtyónak ekkor csörrent meg a mobiltelefonja. A két perces hangorkán alatt, melynek során a madarak némelyike már-már öngyilkosságot követett el a fák tetején, Sz. Irén a retiküljében kotort a készülék után. Nagy nehezen megtalálta, s megnyomott rajta egy gombot. A készülék ugyanúgy ordított a fülén, amikor elrikácsolta, hogy "Halló!". Aztán még egyszer megnyomott egy gombot, de most már sikeresen. A túlvégen unokája kérdezősködött, hol van a nagyi.
"A parkban vagyok.... Hogyhogy mit csinálok? Ülök egy padon.... Nem, senki sincs velem, csak itt valami párocska enyeleg, és közben valami Nagy Leventéről beszélnek, aki román típus...

No comments:

Post a Comment

Minden kommentárt szívesen látok, olvasok, s ahogy időm engedi és amennyiben szükséges, megválaszolok.