Friday, August 19, 2011

Egy parajelenség nyomában


Elmélyülten bámulta a felhőket. Odavolt sárga színükért, melyek változatossá tették az amúgy egyhangúan zöld eget. De legjobban azt a vöröses és kékes csillogású lila foltot szerette, amely időnként végigmászott az ég egyik szélétől a másikig.
Megfigyelte, hogy az útja időnként változik és az ég legközepe felé is eltolódik, máskor meg hosszú ideig csak a szélén megy át. Most valahol a két szélsőség között haladt. Amikor eltűnt, akkor hirtelen mintha másmilyen lett volna az ég zöldje. Talán sötétebb? És a hőmérséklet is sokat esett.

Átmosolygott a szomszédhoz. Amaz is az eget bámulta, de ő valamiért nem szerette a felhőket. Viszont nem volt ilyen filozofikus alkat sem. Őt bizonyára csupán a felvehető táplálék érdekelte és a személyes biztonsága. Nem gondolhatott ennyit a létezés értelmére, mint ő. Neki viszont a lételeme volt a filozófia, minden sejtje folyton ekörül forgott. Szerette megfigyelni a környezetében fellelhető dolgokat. És meditálni róluk. 
Kicsit a tápanyagra is koncentrált. Kitűnő minőség, hiába, itt minden jól megy. Azok a szorgos, villámgyors lények lehetnek a felelősek ezért. Azt is megfigyelte, hogy mindig akkor jönnek, amikor az a lila folt már lehanyatlóban van. Szinte csak két villanás az egész, de utána olyan kellemes minden és több a táplálék. 
A folt még csak az előbb bújt elő, de már szinte félúton volt felfelé. 
Már épp a szomszédra készült mosolyogni ismét, amikor hirtelen felbukkantak a szorgos lények a semmiből. Megpróbált rájuk koncentrálni. Ketten voltak. Legalábbis így sikerült számolnia, de ezért senki ne vesse őt meg, tényleg sebesen mozognak, lehetetlenség őket pontosan érzékelni. A szomszéd szinte biztos, hogy észre sem veszi őket.
Hohó! Körülötte matattak. De most nem lett dúsabb a tápanyag, és még mindig itt szorgoskodnak. Érdekes, most meg tudta őket rendesebben figyelni. Tényleg ketten vannak. Az alsó harmadánál csináltak valamit, ahol a tápanyagot szokta felvenni. És most hirtelen felfordult a világ.

Próbálta érzékelését kiterjeszteni a külvilágra, de nem volt képes felfogni és értelmezni a hozzá érkező jeleket. Olyan gyors kavarodás támadt, hogy ebben lehetetlenség bármire is összpontosítani. Annyi biztos, hogy mostanra, amikor az egész lecsillapodott, az ég eltűnt, és helyette valami szürke dolog látszik odafent, melyen temérdek kék folt világít. Egyébként sokkal halványabban, mint az a lila volt az imént.

Telt-múlt az idő. A szorgos lények egyre csak jöttek-mentek körülötte, de csak nagy ritkán lett jobb a táplálék. Néha sikerült kivennie egy-két egyedet a tömegből. Volt, amelyik megérintette, de meglehetősen durván. Néha az egyensúlyát csaknem elvesztette. Időnként viszont eltűnt a forgatag. Megfigyelte, hogy ez akkor történt, amikor azon a nemrég általa felfedezett kis oldalsó nyíláson, melyen át az ég egy szeletét lehetett látni, gyengább fény jött be. Biztosan a folt eltűnt az égről.
Aztán megint előjött hamarosan, és ismét rajzottak a lények. Az egyik egyszer elidőzött előtte sokat, majd valahol a gyengéd és a durva bánásmód között felemelte. Az események ismét felgyorsultak és követhetetlenné váltak. Annak ellenére, hogy most még erőteljesebben próbált koncentrálni, hogy megérthesse, mi zajlik körülötte. De csak ez az őrült gyors változás jutott el hozzá, hogy legszívesebben csak egyszerűen kiugrott volna a bőréből.


Amikor a sürgés lecsillapodott, olyan helyen találta magát, ahonnan az ég egy részét is jól lehetett látni. A másik irányban az előző helyszín mása volt, csak kisebb, és a szürke "égen" a fénylő foltból csak egyet látott. A szorgos lényekből volt néhány, de csak kettőt számolt, akik néha megálltak előtte és vele is foglalkoztak. A többi valami más inger után hajszolta magát.


Foltlementékkor a táplálék megsűrűsödött, és néha rendkívül ízletessé változott. 
Mint például most. Ilyenkor néha a két lény egyszerre szorgoskodta körül, és kivételesen nem voltak olyan irtózatosan gyorsak. Mintha megpróbáltak volna kommunikálni vele.
Ő most rájuk mosolygott és érezte, hogy ők is visszamosolyognak őrá.


- - - - - - - - - - - - - - - - 


A pár megbabonázva figyelte a kis dísznövényt.
"Figyeled? Tisztára, mintha örülne nekünk!"
"Örül is. Nézd azt az új hajtást!"

No comments:

Post a Comment

Minden kommentárt szívesen látok, olvasok, s ahogy időm engedi és amennyiben szükséges, megválaszolok.