Monday, August 29, 2011

Özvegy Koponyányi Jenőné vérnyugdíjas kalandjai - XIV. rész: Rövid történetek

Kutatva nézett körbe, s közben agya vadul zakatolt. Megoldás-orientáltan olyan helyet próbált keresni, ahol összepiszkolódott kezeit megmoshatta, vagy legalább megtörölhette volna. Egy ideig semmi sem jutott eszébe. Az étterembe és a kocsmába nem volt kedve bemenni, kinéznék, ha csak a vécéig somfordálna, és most nem akar "fogyasztani". Milyen hülye egy szó is ez. Na mindegy! A ruházati bolt kirakatát megpillantva viszont azonnal jött az isteni szikra. Itt! Most szépen bemegy, és néhány ruhát végigtapogatva, magához mérve, majd gondosan visszarakva és meg-megigazítva végre megszabadulhat a kezeire tapadt szennyeződésektől...


- ° - ˛ - ° - ˛ - ° - ˛ - ° - ˛ - ° - ˛ - ° - ˛ - ° - ˛ - ° - ˛ - ° - ˛ - ° - ˛ - ° - ˛ - ° - 

Friday, August 19, 2011

Egy parajelenség nyomában


Elmélyülten bámulta a felhőket. Odavolt sárga színükért, melyek változatossá tették az amúgy egyhangúan zöld eget. De legjobban azt a vöröses és kékes csillogású lila foltot szerette, amely időnként végigmászott az ég egyik szélétől a másikig.

Saturday, August 6, 2011

Vers mindenkinek - avagy hogyan "tagoljunk"?

Néhány évvel ezelőtti írás következik:

Amikor megkérdezik tőle, mivel foglalkozik, sejtelmes mosolya mögül csak ez a szerénységében is oly egyszerű mondat tör elő: "Versírással foglalkozom."

Thursday, August 4, 2011

Özvegy Koponyányi Jenőné vérnyugdíjas kalandjai - XIII. rész: Jenő bácsi kalandjai

Jenő bácsi hirtelen jobban érezte magát, a mentősök mellett felállt és leporolta magát.
"A franc essen bele!" - nyikorogta, majd rögvest bocsánatot kért az erőteljes hangnemért. Körbepillantott, s meglátta a mentősöket, amint valami rongybábu-féleséget próbálnak újraéleszteni. Nagyon viccesnek tűnt a dolog neki, így hát csendben felröhögött. Az út túloldalán feleségét pillantotta meg, aki hisztérikusan üvöltve szórta könnyeit, egy locsolókanna rózsáját meghazudtolva.