Thursday, July 14, 2011

Munkaerőpiac I. - Beszélgetés a munkásszállón

- Szevasz, Pisti! Hogy vagy?
- Á, Ferikém! Kösz, jól. És te? Téglagyár?
- Nem, átnyergeltem.
- Hová?
- Csapágygyár.
- Aha! És milyen?
- Nagyon szuper! Itt csak napi tizennégy óra meló van, a tizenhatot már nehezen bírtam a derekammal.

- Hm. Jól hangzik, de a mi tizennyolcunkhoz képest...
- Mondjuk meg akarják szüntetni az ebédidőt. Azt mondják, az az öt perc igazán csekélység, erről igazán lemondhatunk magunktól is, nem kéne megvárnunk, amíg a cég veszi el...
- Való igaz, máshol nem nagyon hallani ilyet. Ebédidő... Fura dolog. Bár a múltkor hallottam, hogy a vasbetonosoknak szabad vizet inni meló közben. Az milyen dolog, nem?
- Ne mondd! Hallatlan! Tiszta középkor! Nem bírják ki azt a pár tíz óra melót víz nélkül? Jó hogy nem már cigiszünet óránként, mint annak idején...
- Ja, meg mintha ember lenne a főnökük, nem gép. Tök fura. Honnan szedték...
- Az! Kész időutazás!
- Még jó, hogy nem már pénzért dolgoznak!
- Ki tudja? A mai, elferdült világban elképzelhető, hogy vannak, akik visszasírják azt az aranykort... Mármint ők annak gondolhatják...
- Na ja. Meg a szabadnap intézményét...
- Lustáknak való kor volt az!
- És még úgy nevezett szabadságra is elmentek. 
- Az mi?
- Akár több hétig is eltartott, és elmentek idegen országokba, meg olyan helyekre, ahol még nem jártak korábban.
- Dolgozni?
- Frászt. Amit korábban megkerestek pénzt a munkával, azt olyankor költötték el. 
- De mire?
- Mittudomén. Ettek, meg ittak.
- Pénzért? Nem munkáért?
- Pénzért. Elverték minden értelmetlen dologra. Nem hallottál erről a pénz dologról?
- Csak keveset. Fura egy időszak lehetett... De nekem az nem fér még mindig a fejembe, hogy máshová mentek és nem dolgozni...
- Az, idegen egy gondolkodásmód, elismerem!
- Képzeld, mit hallottam! A Jenőt ismered, ugye?
- Az a magas, szőke?
- Az.
- Hogyne!
- Nemrég lebetegedett.
- Aha. És?
- Nem érted? Nem ment dolgozni! Most mit nézel így? Lebetegedett és nem ment dolgozni... 
- Nem mondod... Ez most komoly?
- Komoly, bizony! Lett is belőle ügy!
- Meghiszem azt!
- Akkora kavarodást te még nem láttál! Üzent a munkahelyére, hogy nem tud menni dolgozni, mert beteg. Azt mondta, régen létezett erre valami szabály, hogy ha annyira rossz bőrben volt valaki, akkor kimaradhatott a műszakból. Arra hivatkozott mentségként, hogy nem akarja a többieket is végigfertőzni, meg hogy valami láza van, vagy mije.
- Hallatlan! Ez aljasság! És mit szóltak a munkatársai? A műszakvezető?
- A munkatársai teljesen ki voltak akadva, kérték a Jenő áthelyezését, ami nem is csoda, mert nekik kellett az ő munkaadagját is megcsinálni. Jól kitolt velük. A munkavezetőnek viszont nem tudták hogyan beadni a processzorába, hogy a Jenő hiányzik, "mert beteg". Nem volt ilyen opció.
- Nyilván...
- A legfelsőbb tanácsig ment az ügy. Persze az is közrejátszott, hogy ezek az idióták próbálgatták a munkafelügyelő rendszerét, és a "meghalt" opciót pipálták be, utána meg kivették a pipát. A műszakvezetőt javítani kellett, két napig anarchiában dolgoztak. 
- Nem volt munkavezetőjük?
- Nem, de szerencsére tudták ők jól már rutinból, mi a dolguk, és ugyan baj lett így is, de inkább abból, hogy többet termeltek, mint kellett volna. 
- Azért nálunk büntetés jár...
- Milyen büntetés?
- Egy nap élelmiszer-megvonás. Extrém esetben öt perc levegőmegvonás. Igen kemény büntetés az!
- Hallatlan!
- Na de mi lett a Jenővel?
- Ja, igen! A lényeg még csak most jön. Biztosan félt a büntetéstől, és megszökött.
- Hova tudott szökni? Ne hülyéskedj már!
- Azt mondják, hogy a Földfelszínre felszökött...
- Képtelenség, ott nem lehet élni...
- Pedig állítólag ott él, és nem egyedül... De pszt, erről egy szót se, senkinek!
- Rám számíthatsz, erről nem fogok beszélni, és amúgy is elég hihetetlen egy sztori!
- Azt mondják, kommunát alapított. Az egyik folyó partján telepedtek le, és gúla-szerű épületeket építenek. Azt mondják, úgy hívják, piramis!
- Hát, ez elég hihetetlen történet, már eleve, hogy a felszínen lakni, de hagyjuk. Jut eszembe, nekünk napi egy órát kell csak a levegőadóért dolgoznunk.
- Mi kapunk belőle kedvezményt. Jelenleg tizenkét százalékosat. Mérik az oxigénfelhasználásunkat, és ha túl sokat fogyasztunk, akkor csökken a kedvezmény.
- De legalább kaptok kedvezményt, ez is valami!
- Örülünk is neki! Amúgy meg egy pár ezreléket lehet csalni...
- Ne mondd! Hogyan?
- Mielőtt belépsz az üzembe, nagy levegőt veszel még odakint, és kifelé jövet meg még nem veszel levegőt, csak amikor már kint vagy...
- Na de a használt levegődet akkor bent fújod ki kétszer, az meg csökkenti a benti oxigén arányát, ennek így semmi értelme...
- A Józsi mondta, hogy így érdemes csinálni, mert így jobb lesz az eredmény. Nem értek hozzá, mert csak a kötelező két év iskolát végeztem, hogy hamar tudjak menni dolgozni.
- Te sem akartál élősködni a társadalom nyakán?
- Nem hát.
- Én is már hat évesen dolgoztam, két év suli után.
- Nálatok nem volt követelmény a szakirányú végzettség?
- Előnyként volt meghatározva. De adtak egy tréninget, és megmutatták, hogyan kell a gépeket használni. Ha átmennék másik céghez, ezt a tudást ugyan nem tudnám használni és papírt sem tudnék mutatni róla, de ma már  mindenhol van tréning.
- Azért el ne bízd magad! Nálunk szakirányú végzettség és legalább két év gyakorlat szükséges. Mindehhez nem lehetsz tizenkét évesnél idősebb, amikor elkezded a munkát a cégnél. A diploma és a külföldi munkatapasztalat majd csak jövőre lesz követelmény. De már elég sok helyen az...
- Ne haragudj, hogy félbeszakítalak, de mindjárt villanyoltás lesz ebben a körletben, és még nem ettem egy falatot sem. A mai nettó bérem egy fél tányér zabkása, nem akarom elszalasztani, mert akkor pocsékolásért levonnak a holnapiból. A körletfelügyelővel meg nem lehet beszélni, a processzora programozhatatlan, és ha egyszer sötétet csinál, akkor tényleg sötét lesz... 
- Értelek. Nem akarlak feltartani! Én is rohanok a dolgomra. Viszlát!
- Viszlát!



- _ - _- _ - _- _ - _- _ - _- _ - _- _ - _- _ - _- _ - _ -


Munkaerőpiac c. sorozat további fejezetei:
II. Állásinterjú(n Joseph Haydn);
III. A lehetőségek hazájában;
IV. Önéletrajzok szétszórása.

No comments:

Post a Comment

Minden kommentárt szívesen látok, olvasok, s ahogy időm engedi és amennyiben szükséges, megválaszolok.