Thursday, June 30, 2011

Ingatlan-mizéria

Ahhoz, hogy ez a történet mindenki számára érthetővé váljék, a dolgok igazi szubsztanciáját felfoghatóvá kell tenni az olvasóközönség számára. A neveket és fogalmakat földi, fonetikus hangsorrá silányítani nem túl nemes feladat, de elengedhetetlen, ha az igazságnak legalább egy szeletét, és lehetőleg minél nagyobb szeletét akarjuk tolmácsolni a hallgatóság felé. A földi fogalmakkal leírt tárgyak és fogalmak tehát a következő leírásban nem feltétlenül magukat a földi dolgokat fogják jelölni, mint inkább azoknak az igazi dolgoknak a legközelebbi földi megfelelőjét.

Gom az ügynökség bársonyfoteljában üldögélt, miközben az adatbázist lapozta végig visszafojtott kíváncsisággal.  A pult mögött Smyrn nézett lyukat a levegőbe az ügyfél feje fölött, karba tett középső lábpárral, és oldalsó csápjaival idegesen dobolt az asztalon. Az agyára ment ez az eszement lény, aki minden harmadik bolygóforduláskor bejött, és mindig azt a nyomorék adatbázist nyálazta át ától-zéig. Soha nem vett semmit, mindig csak megköszönte szépen a lehetőséget, és már itt sem volt. Semmi anyagi haszna nem származott hát belőle.

A szokásos menetrend azonban most felborulni látszott. A vendég ugyanis az adatbázis közepén megállt és fejbúb-csápjai elszíneződése izgalomról árulkodott. Smyrn abbahagyta a dobolást, és elkezdte módszeresen lefigyelni a másikat. Bár több tucatszor látta már, de eleddig még - bármily furcsa is - ezt nem tette meg. A potenciális ügyfél még nem ügyfél. Főleg, ha folyton csak zaklat. Ráadásul akárhányszor megkérdezte a másikat, csak azt rezegte vissza, hogy most épp csak nézelődni jött. Ki tudja, vajon lesz-e ebből a dologból valami. 
Gom csápja a színspektrum teljességét végigjátszotta a másodperc töredéke alatt többször is, színről színre haladva. Óvatosan eggyel visszább lapozott, ügyelve rá, nehogy az adatbázis lapja megsérüljön, vagy helyéről kimozdulva megsértsen valakit, majd ugyanilyen fokozott óvatossággal a másik irányban is megtett néhány lapnyit, mielőtt visszalapozott volna.
"Ez..." - bökött a kivetítőre - "engem érdekel." - s azzal középső szemeit szemérmesen lehunyta. 
Smyrn megköszörülte a... hm... a torokkal egyenértékű szervét, majd pislogva, rekedt rezgésekkel, csodálkozást mutatva csak ennyit mondott:
"Csakugyan?" - de egy tapodtat sem tágított pult mögötti helyéről. A kínos csendet ismét Gom törte meg, nagy magabiztossággal.
"Készpénzben fizetek!"
Ettől Smyrn szemöldökcsápja csaknem a hátáig hátrafutott fején, és meghökkenést árult el a fejbúbcsáp. Nem csoda, hiszen ennyi ... hm.. váltóeszközt senki sem szokott magánál tartani.
Ismét megköszörülte a torkát, és elkezdte sorolni az adatbázis ott reszkető lapján fekvő ingatlan paramétereit.
Földi fogalmakra fordítva, felsorolta néhány kettőscsillagrendszer összes elemét, ami csak számításba jöhet. Amikor végzett előadásával, amely igencsak impozáns volt - a kezdeti szkepticizmus és a végső szakasz unalom-rezgései ellenére, - a kuncsaft még továbbra is sugárzó tekintettel figyelt. 
"Ennyi." - tette hozzá magyarázólag Smyrn, hogy ne legyen olyan zavaró a csend.
"Na igen, de engem leginkább ez érdekel itt, ni!" - és azzal Gom egy magányos törpecsillagra mutatott.
Ez abszolút balfék! Semmi érzéke nincs ehhez a szakmához! - fortyant fel magában Smyrn. A kettőscsillagrendszerek főbb jellemzőit, karakteres pontjait elismételte, majd hozzátette: "Ehhez képest az az értéktelen kis törpecsillag csak egy zavaró pont az éjszakai égbolton! Szerencsére meglehetősen halvány!"
"Ha volna szíves elmondani annak a rendszernek az ismérveit is, azt megköszönném! Mivel, ha jól érzékelem csápjaimmal, az is a meghirdetett birtokon belül található, ez is érdekelne."
Smyrn morgott, és nem tudta véka alá rejteni haragját. Fejbúbcsápja a vöröstől az infravörösig pulzált és idegesen dülledt, néha billegett. Mellső csápjaival böngészte a saját, kis méretű példányát, majd egy helyen megállva, szenvtelenül sorolni kezdte:
"Négy szilárd törpebolygó, a harmadik egy kettős,..." - itt undornak beillő gesztusokat hallatott - "...némi űrtörmelék, majd óriásbolygókból négy, melyek közül a második haszontalan, ámde impozáns gyűrűrendszerrel rendelkezik. Talán turisztikai látványosságot lehet belőle kialakítani, egyébre nem jó ez! Törpebolygó méretű holdakkal, persze. Aztán meg a szokásos, keringő űrtörmelék megint, helyenként egy-két kisebb bolygóval. Megfelel?"
"A vételár ennyi, ami itt van kiírva?"
Smyrn kurtán bólintott, Gom pedig öltözéke egyik tárolónyílásából előhúzta az anyagot. Smyrn csápjai kiguvadtak, ennyi váltóeszközt még soha életében nem látott, noha megért már tucat-tucat nyarat is.
A tulajdonjog-átruházással kapcsolatos adminisztratív teendőknek láttak neki, miközben Smyrn egészen kezdett megenyhülni a kuncsaft iránt. Egyáltalán nem mondható általánosnak, hogy valaki készpénzben fizessen. Pláne ekkora összeget. 
"És mire akarja... hm... használni ezt a rendszert?"
"Tudja, milyen megnyugtatólag hat az idegrendszerre?"
Ez valami ezoterikus természetbúvár - gondolta Smyrn.
"Miért nem vesz inkább {bzzktbmh}-t? Ha megnyugvást szeretne, azt olcsóbban is elérheti. Még utazgatnia sem kell hozzá! Nem jobban megéri?" - kérdezte. A szónak nincs értelmes földi fordítása, a legközelebbi, nagyon távolról hasonlító dolog, vagy fogalom a szobaszökőkút.
"Á, az távolról sem hasonlít ahhoz az igazi megnyugváshoz, amit ezek a vektorértékek biztosítanak. A törpecsillagok bolygórendszerei azért messzemenőkig a legjobbak ebben! Az a féktelen száguldás, amit az egyetlen csillag biztosít a középpontban azáltal, hogy csak egy irányban hatnak a gravitációs és centripetális erők és nincs egy társcsillag, amely beleszólna a röppályákba..."
"Maga romantikus alkatnak tűnik!"
"Csak a feleségeim miatt, tudja!" - szabadkozott Gom, kissé elpirulva.
"Vagy úgy!" - bólintott kurtán Smyrn, majd az okmányokba mélyedt. 
"És mihez kezd, ha azt mondom, jobb lesz vigyáznia a kettős bolygóval? A múltkor is eladtunk egy ilyesmit és az új tulaj arról számolt be, hogy paraziták fejlődtek rajta ki. Bizarr szörnyek két pár végtaggal és fejcsápok nélkül... Mint a horrorfilmekben!"
"Csakugyan?" - most Gom eltátotta táplálékbeviteli nyílását és fejbúbcsápja színösszeállítása heves megdöbbenésről tanúskodott. - "Csak van valami féregirtószer azok ellen is!"
"Mindenre van megoldás! A legjobb lesz, ha elteszi a névjegykártyámat!"
"Tud valami ellenszerről? Vagy féregirtó szolgáltatóról, aki kifüstöli a bestiákat?"
"Neeeem, dehogy. De ha meg akarna szabadulni miattuk az ingatlantól, csak hívjon bátran!"

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

A közeledő óriási űrhajó-szerű égi objektum láttán a földi irányítás kiadta az utasítást a megsemmisítésre. Nem ez volt az első ilyen eset, és valószínűleg nem is az utolsó. A problémák talán csak a méretből adódtak, mert ekkora monstrumot ritkán sem látni. Amikor először bekúszott a szenzorok elé, azt hitték, rendszerhibáról van szó. A méret miatt még kisbolygónak is osztályozhatták volna és ha közzéteszik, feltéve, hogy elegendő idő is rendelkezésre áll, bizonyára valami ütközéses-becsapódásos világvége-hisztéria is napvilágot láthatott volna. De ez a valami, bizony, csillogó fémből készült, és már a korai észleléseknél is egyértelmű volt, hogy mesterséges alkotás. A légköri elhárító eszközök világűrbeli használhatósága eleddig csupán elmélet volt, most viszont eljött a gyakorlati kipróbálás ideje is. Sajnos túl hamar kellett intézkedni, és ezért nem sikerült a sok földi állomást száz százalékos pontossággal összehangolni. Legalábbis utólag ez került a jelentésekbe. Igazából azonban akkor és ott mindenki mindent legalább ötször végigellenőrzött, és mindannyiszor megelégedéssel konstatálták az eredményt.
A kilövésre akkor került sor, amikor a Föld-Hold távolság egyötödéig elmerészkedett az a valami. 
A döbbenet azonban azonnal követte.
Mert ugyanis nem történt semmi.
Ezt senki sem gondolta volna. De a hatalmas antenna-rendszer energianyalábjától még csak egy kis méretű felvillanás sem látszott. New Yorktól Alaszkán és Chilén át az Antarktiszi állomásokig mind egyszerre bocsátották ki a legnagyobb fokozatban. A legkisebbektől is repülőgépek porladtak már szét kísérletek során a levegőben, anyahajók váltak köddé, kisebb aszteroidák kőporfelhővé, hatalmas felvillanás kíséretében. Most meg semmi. Újra próbálták és újra és újra. Mindig semmi. 
Az a valami meg rohamosan közeledett, sebességét nem csökkentve. 
Aztán egyszer csak megállt, és ott állt a légkör felső rétegében egy fél napig, majd eszeveszett tempóban elinalt, ugyanazon az úton, mint amerről jött. Néhány amatőr csillagász még felvételeket is készített róla, amit aztán hirtelen a semmiből felbukkanó, a házakba bekopogó titkos ügynökök el is koboztak. A hír valahogy mégis felütötte a fejét és egy-két sajtóorgánum foglalkozni is kezdett vele, de kormány-utasításra hamar elhallgattak. A szemtanúkat pedig lejáratta az ufó-hiteltelenítő gépezet a megszokott, kifinomult módszereivel.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Smyrn csápjai falfehérekké váltak, amikor belépett Gom az ajtón.
"Szaki, megvan még a múltkori hirdetés nyomtatott példánya?" - lihegte már az ajtóból.
"Csak nem?" - bökte ki végül, hebegve.
"De bizony! Ahogy mondta. És meg is támadtak!"
"Hallatlan!" - hörögte őszinte felháborodással - "Valahol megvan még, archiválva... De azt tudja, hogy ennek fényében az áron egy kicsit módosítanunk kell lefelé..."
"Kell egy fenét! Nem maga mondta, hogy a kutya sem foglalkozik a mai világban a magányos törpecsillagokkal, és hogy a gyakorlati értékük egyenlő a nullával?"
"Ez igaz!" - vágta rá Smyrn, és már elő is készítette a szükséges dokumentumokat.

No comments:

Post a Comment

Minden kommentárt szívesen látok, olvasok, s ahogy időm engedi és amennyiben szükséges, megválaszolok.