Wednesday, April 27, 2011

Találkozásunk Jézussal

Egy napsütéses tavaszi délutánon történt. Mi csak sétáltunk az utcán gyanútlanul, élveztük a lenge szellőt, hallgattuk a madarak csicsergését. Ügyet sem vetettünk a járdán velünk szemben közlekedő közeledőre.
A szakállas alak hosszú haja lobogott a kellemes szellőben, hófehér pólót és már-már világító fehér farmernadrágot viselt. (Valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag máig vonzódik a fehér szín és a kisgyerekek iránt.) Teljesen átlagos városlakónak néztük, és nem foglalkoztunk vele különösebben, egészen addig a pillanatig, amikor mellénk ért.

A kinyilatkoztatás az orrunkon keresztül történt: ahogy megéreztük irdatlan hajléktalanbűzét, egyszerre kiáltottuk el a nevét: JÉÉÉÉÉÉÉÉZUUUUUUUUUS!


Utójáték:

Fentiekből kikövetkeztettük, hogy valószínűleg feltámadása óta nem fürdött. Bizonyára azt gondolja, elég neki, ha Sándor atya vidámvasárnaponként imádkozik érte és megtisztul. Valószínűleg minden hozzá hasonló, a halálból feléledt halandó zombi erre a sorsra juthat. De ez csupán feltételezés, az áment majd a tudomány és a szakszerű vizsgálatok mondják ki az ügyben.

No comments:

Post a Comment

Minden kommentárt szívesen látok, olvasok, s ahogy időm engedi és amennyiben szükséges, megválaszolok.