Wednesday, April 20, 2011

A rengés

Senki sem számított rá. Amikor ez a rengés történt, mindenki a hétköznapi teendőivel volt elfoglalva. Semmi sem jelezte előre, mert maga a rengés nem ebben a dimenzióban játszódott le, hanem egy másikban, ahol a dolgok szubsztanciája található. Sokan az asztrális sík egyik részének tartják ezt a helyet (valójában a hagyományos tér-idő fogalmainkon kívül eső területről van szó), míg mások, akik az asztrális dimenziót is kicsit jobban ismerik és további síkokat tudnak megkülönböztetni egymástól, ők egy távolabbi szegmensbe sorolják a rengés epicentrumát. De ez majdnem lényegtelen szócséplés. A lényeg viszont az volt, ahogyan azt észlelték itt a Földön, a fizikai valóságban. 

Tulajdonképpen teljesen más volt, mint egy földrengés, de azért voltak fizikai megnyilvánulásai és hasonlóságai is az említett jelenséggel.

A kontinensek, tektonikus lemezek nyugodtan pihentek, ahogyan mindig is. Őket ez nem érintette. De rajtuk kívül mindenki kimozdult a helyéről a másodperc törtrésze alatt.

Korábbi korokban ezt úgy mondták volna, hogy a lélek elhagyta a testet, és a hozzá legközelebbi testbe ugrott át. Teljessé vált tehát a káosz.

A legteljesebbé pedig azért válhatott, mert az egyébként szokásos mederből is kiléptek az események. Mert máskor legalább annyira tiszteletben tartják a kozmikus törvényeket a "lelkek", hogy hasonló testet választanak maguknak megnyilvánulási csatornául. Így például egy emberi lélek csakis emberi testbe ugorhatott volna át.
Most viszont tárgyak és állatok és emberek cseréltek egymással hirtelen testet és életteret.

Sokan nem élték túl az első sokkot, hiszen ha egy madár került egy a közeli autópályán száguldó autó volánja mögé, a tapasztalatlanság hirtelen baleseteket okozott, s ily módon együtt pusztult vele sokszor az autó anyagába bekerült korábbi sofőr is. 

Egy reggeliző család teljesen átalakult. Az apuka a mustáros dobozba került, az anyuka a kenyérpirítóba, míg kisfiuk hűtőszekrény lett. Az emberi testekben pedig ott csodálkozott a szalámi, az asztal és a szomszéd kutyája, akik nem tudtak sokat kezdeni hirtelen jött emberré válásukkal.

Hivatali ügyintézők váltak malteroskanállá és viszont. A tévébemondó mondata közepén elfelejtette, hogyan kell beszélni, sokuk ugatni kezdett, vagy értelmetlenül nyöszörögni, de hallgatóik és nézőik is hasonló tudatmódosuláson estek keresztül, ezért nem volt aki észrevegye a változást. Sok esetben azonban a tévénézők ugyanabban a helyiségben maradtak, ahol a tévé be volt kapcsolva, és ha virágvázaként 3 dimenziós érzékelésre tettek szert, akkor bizony értetlenül pislogtak a tévékészülék felé is, hogy most mi is történhetett.

A sokak által előre prognosztizált világvége tehát ilyen módon következett el. Nem jelentett azonnali halált az emberiségre, viszont a civilizáció egy hónapon belül végleg eltűnt a Föld színéről. A maradandóbb dolgokba transzportálódott emberi lelkek pedig tehetetlenül szemlélték, amint évezredek szép lassan felépített értékei az enyészet martalékává válnak.

No comments:

Post a Comment

Minden kommentárt szívesen látok, olvasok, s ahogy időm engedi és amennyiben szükséges, megválaszolok.