Tuesday, April 19, 2011

Özvegy Koponyányi Jenőné vérnyugdíjas kalandjai - III. rész: Szárnyasfej-vadász

Özvegy Koponyányi Jenőné, született Sz. Irén épp az ablakból vizslatta a mocskos bevándorló boltját, lakásával szemben. Jenőke halála óta nem igazán szeretett kimozdulni, és ha tehette, naphosszat bent kuksolt a négy fal közt, átkozódva és szidva a világot és a sorsot, amely ilyetén kegyetlenséggel elbánt vele. De olykor-olykor csak muszáj volt kimozdulni, például amikor kifogyott az élelemkészlete, mint most is pár napja. Amikor már a kutyának sem tudott vagy egy hete enni adni, akkor már aktuális volt a séta.

Kutyája, Szárnyasfej-vadász, rövidítve Fifike, azonban nem várta meg mindig a gazdi jóindulatát. A lakáshoz tartozó hátsó kertben néha az oda betévedő galambokra vadászgatott, és nem is sikertelenül. Ilyenkor a szállás és kvártély fejében Sz. Irénnek is juttatott a zsákmányból egy-egy szárnyat, vagy fejet (innen a neve), aki fogatlan szájából szitokszavakat köpködött a jóságos jószág felé, amiért véres-tollas cafatokkal szennyezte a lakást és az udvart.
Fifike ma is vadászott már, épp csak nem tudhatta, hogy azért volt olyan könnyű dolga, mert a varjú, amelyiket épp tetten érte, a reggeli órákban előzetesen patkánymérget fogyasztó egeret evett. Most épp a kertben öklendezett, miközben a szédülés környékezte.

Sz. Irén döntésre jutott. Meg kell látogatni az alávaló vendégmunkást. Gyomra segélyhívó jelként akkorát kordult, hogy tán még a szomszéd utcában is meghallották. Az ablaktól elfordulva a másik szobájába sietett, és az éjjeli szekrényen levő pohárból a fogsorát kivette. Miután gondosan végigcsöpögtette vele a fél szobát kifelé siettében, a kabátzsebébe gyömöszölte - jó lesz ez később is, elvégre olyan kényelmetlen... De jól jön majd a hentespultnál, ahol majd beejtheti a húsok közé.

Retiküljét és járóbotját is magához vette - mely utóbbi ténytől hirtelen sántítani is kezdett, majd a kert felé vette az irányt, hogy összeszedje Fifikét, aki időközben már nem is tudott magáról. Eközben a mocskos bevándorlókról elmélkedett, mintegy szívet melengetően. Ezeket ide eszi a rosseb ki tudja honnan, és elveszik tőle, TŐLE az esélyt és a lehetőséget, a munkahelyet és a megélhetést, tulajdonképpen a falatot a szájától. (Amelyben ritka vendég a műfogsor...)
Fifike ott feküdt az ajtó mellett.
"Gyere má', te lufta difnó!" - mordult rá erélyesen, de az nem mozdult. A pórázt a nyakörvre illesztette, de az állat csak nem akart mozdulni. Na nem baj, ő azért húzni kezdte a makrancos jószágot, át a lakáson a bejárati ajtó felé, észre sem véve a habos csíkot, amit a kutya szája húzott.

A gyalogátkelő helyig is eljutott így, ott azonban a lámpa nem működött. Ezek a rohadt fasiszta autósok meg sosem szerették őt és nem álltak meg, csak egy-ketten, de mire ő ezt észrevette, beletelt pár fél percbe, addigra pedig sofőri részről elmúlt a türelem kegyes időszaka és a gázpedál ismét megtaposódott. 
Ott állt hát kétségbeesetten, és ismét a világméretű összeesküvés jutott eszébe, amely őellene irányul. Ráadásul ez a rohadt kutya is ilyen makacs ma...
Lenézett rá, és látta, vagyis látni vélte, amint a földön fekvő jószág gunyoros tekintettel végigméri, mintegy vicsorogva, és még a szája is belehabzik.
"Teremtő iften, te vefett vagy, rohadék? Te if ellenem vagy?" - hörögte, majd a pórázon hatalmasat rántva megpörgette a jószágot három-négyszer a feje fölött és egy közeledő járműhöz hozzávágta.
"Elgázolta a kutyámat! Fifikeeee!" - hörögte visító fejhangon, és bensőjét jóleső érzés járta át. Ismét bosszút állt a nyomorult világon, és még ettől a belső ellenségtől is megszabadult. Micsoda szemei voltak ennek a dilettáns kutyának! Ki gondolta volna, hogy ennyire gonosz ez is? 
Eljátszotta hát a szerepet, és az autóst még felelősségre is vonták miatta. A kiérkező rendőr gyanakvás nélkül elhitte, magába itta az idős néni minden szavát. A sofőr jogosítványát, makacs ellenkezése dacára, azonnali hatállyal bevonták. 
A mocskos bevándorló boltját ezután meglátogathatta zavartalanul, és természetesen ez alkalommal is kicsit átrendezte, de legalább ismét egy eredményes napot tudhatott maga mögött...



(Ugrás a következő fejezethez >>>)

No comments:

Post a Comment

Minden kommentárt szívesen látok, olvasok, s ahogy időm engedi és amennyiben szükséges, megválaszolok.