Wednesday, April 20, 2011

A fáraó és az ufó

Szükségtelen előszó


Nagyon sok olyan "egyiptomi" regénybe olvastam bele, amelyekben a körülmények köszönőviszonyban sem voltak az ókori Egyiptommal, az ott élő emberek gondolkodásával, mintsem inkább valamiféle huszadik századi, a kereszténység sáskajárásával és duális gondolkodásával erőteljesen fertőzött moralizálást próbáltak valami ókori textíliába betekerni.
Nem említek írót, de volt olyan, akire a köz ízlése fölnéz, és tonnaszámra ontotta magából ezt a fajta trágyát. Azért használom ezt a szót, mert ha valakik ilyen "előképzésben" (t)részesültek, az (igazi) Egyiptommal kapcsolatos (valódi) dolgokat nehezen fogják objektívan látni. Annál is inkább, mert alapból nehéz mai gondolkodásunkkal megérteni azt a kultúrát, ahol még nem a fehér és fekete típusú ellentétpárokból kísérelték meg felépíteni a világot, hanem ezt a kettőt a többi színnel együtt tűrték meg a mindennapi életben - ahogyan azt a természetben is látták.

Ez az írás azonban nem óhajt vetekedni semmiféle korrajzi és/vagy morális magasságokkal, mintsem inkább csak egyféle hirtelen jött agymenés.
Mindenesetre megtudhatjuk belőle, mi húzódhatott az ókori Egyiptom egy különös időszakának történései mögött, miért jött a hirtelen váltás, amire eddig senki sem tudta a magyarázatot.
Minden bizonnyal ez teljesen így történt.
.
..
...
Vagy nem. :D



A fáraó és az ufó

Jörg Langsen idegesen nézte végig az összes műszert. Semmi sem stimmelt. Jack Malttal dobálták egymásnak a szavakat és számokat. Nem volt két pilóta, akik ennyire összeszoktak volna. Nem hiába, az Amerikai Űrhajózási Hivatalban a kezdetektől fogva minden misszióra párban mentek immár tizenhárom éve, volt idejük összecsiszolódni. A legénység mellettük levő kabinban ücsörgő három másik tagja semmit sem értett a hozzájuk átszűrődő foszlányokból, csak annyit vettek le belőle, hogy valami nagyon nem úgy sikerült, mint ahogy eltervezték. Ők a természettudományok jeles képviselői, neves szakemberek voltak, akik a Jupiter Ganymedes nevű holdjának biológiai, holdrajzi, és egyéb sajátosságait voltak hivatottak megérkezésük után testközelből tanulmányozni. 

Még a magas-légkörben jártak, amikor valami elromlott, hirtelen az összes műszer megbolondult. A lehetőségekhez képest próbálták megoldani a pilóták a problémát, de ez azért is volt nehézkes, mert a kommunikáció is megszűnt a földi irányítással.
A leginkább zavaró viszont az volt, hogy amikor az imént megkerülték a Földet kényszerűségből, az árnyékos oldalnak a műholdképekről ismerős fényei, a nagyvárosok fényszennyezése egyáltalán nem látszott. Mi az ördög ez?

Két kört még megtettek a bolygó körül, aztán hirtelen elhatározással egy landolás mellett döntöttek. Az alsóbb légkörbe visszaérkezve azonban kissé kicsúszott a kezükből az irányítás megint, és nem teljesen oda sikerült leszállniuk, ahová szerették volna. Körös-körül minden csupa homok. Arizona?
"Egyáltalán, ez melyik kontinens?" - mordult fel Langsen, amikor egyszerűen felnyitotta az űrhajó ajtaját, mit sem vesződve holmi légzsilipekkel.
"Csak találgatni tudom, hogy tán Afrika" - válaszolta Malt.
"Akkor most már felvilágosítanának bennünket is, mi folyik itt?" - kérdezte zavartan az ötvenes éveiben járó, erősen kopaszodó, vézna biokémikus, Alex Meinhemmer.


A fáraó saját szemével látta a tűzmadáron aláereszkedő isteneket. Nem volt vesztegetni való idő, nem várakoztathatják meg őket. Minő szégyen, hogy ilyen felkészületlenül fogadják őket. Igaz, az istenek sem adták jelét közelgő látogatásuknak.


Elsőre a szemüveges Meinhemmer figyelt fel a közeledő emberekre.
Langsen fellélegzett. Emberek! Végre megint civilizáció! Szerette volna tisztázni az esetet a földi irányítással, de minél jobban szeretett volna véget vetni ennek a rémálomnak itt, ebben a gigantikus homokozó-katlanban. Senkinek sincs ínyére órákig várakozni kényszerleszállás után, az űrhajó mellett a sivatagban. Hamarosan valami hotelben szürcsölhetnek valami jóféle földi bort, egy klassz, kiadós vacsora után.
Miközben ez futott végig az agyán, a különböző áramköröket ellenőrizték Malttal és továbbra is fél-tőmondatokban társalogtak.
A melléjük lépő idegenekkel nem is nagyon foglalkoztak, egészen addig, amikor is meghallották, hogy valami érthetetlen nyelven karattyol az illető, pont mellettük.
Malt még angolul odakiabált neki:
"A nyolcas nincs felkapcsolva!" (Eight's not on.)



A tűzmadár mellett, furcsa égi ruhákban ott voltak az istenek. Egyikük az égi madár hasán, a másik az oldalán levő sebeket ápolta, a többiek csak körülöttük tébláboltak.
IV. Amenhotep, a frissen trónra került uralkodó odalépett hozzájuk.
"Legyetek üdvözölve, Alsó- és Felső Egyiptomban, ti, égi seregek, általunk tisztelt istenek! Én vagyok Alsó- és Felső Egyiptom királya, Ré, a napisten fia, Amon isten választottja, akinek a neve..."
És ekkor az égi madár hasánál levő sebet ápoló isten megszólalt:
"Ekhnaton!"
Mondata félbemaradt.
Ezek szerint az istenek új irányvonalat akarnak szabni Egyiptomnak, hiszen a név, és a név megváltoztatása... Gyorsan pörgött az agya. Hiszen a név a lényeg, az elmond viselőjéről mindent. És ezek az istenek most az ő új nevét nyilatkoztatták ki. Ezért jöttek hát!



Malt ekkor nézett fel. 
"Azanyja!" - gondolta. Ilyen ruhákba öltözött embereket csak a Kairói múzeumban látott. Teljes volt mindannyiójuk megrökönyödése. Ezek vagy igaziak és akkor nagy gáz van, vagy a közelben lehet valami elmegyógyintézet, ahol nem futja Napóleonra...
A férfiak mind a fáraó testőrei lehetnek, ez meg itt a fáraó. Ha bolondok, akkor nagyon klasszul összebeszélhettek. Na nézd csak, itt egy bögyös kiscsaj is. De miért fél?
"Ne félj, csöcsös!" - dobta oda neki. Angolul. És ez így hangzott a hebehurgya Malt szájából: "No fear, titty!"



És megint egy név, ezúttal feleségének. Nofertiti. Ez igen!
Micsoda nagyszerű nap, amikor az istenek kinyilatkoztatják - e neveken keresztül is - akaratukat a földi embereknek! 
"Élet, üdv, és egészség!" - bátorodott fel a fáraó, és rikkantotta az istenek felé, miközben kinyújtotta a karját feléjük.


Malt hátrahőköltében elkáromkodta magát, majd intett Langsennek, hogy zárja azt a rohadt áramkört, a többieknek pedig az ajtó felé, hogy amilyen gyorsan csak lehet, menjenek innen. Ez a fickó mindjárt nekik esik, és akkor itt az elmegyógy-"testőrök" véget vetnek a Ganymedes expedíciónak. Senkinek nem hiányzik ez! Egyáltalán, kik ezek? Valami őrültekháza lehet itt a közelben? Vagy valahogy meggörbült a tér helyett az idő és visszaszálltak volna a múltba? Mindez igazi volna? Erre gondolni sem szabad! Miután gyorsan beszálltak és magukra zárták az ajtót, két gombnyomással simán felszálltak, probléma nélkül. Még mindig az adrenalin dolgozott bennük, de egyikük sem tudott megszólalni sokáig.
"Ez a rohadt nyolcas volt a probléma! Most már meg sem állunk a jó öreg Jupiterig..." - törte meg a csendet végül Langsen.



"Az istenek azért jöttek ma el hozzánk, hogy kinyilatkoztassák új neveinket, és ezzel új irányt szabjanak Egyiptom politikai és vallási életének!" - nyilatkozta a Trans-Kemet tévécsatorna riporterének, a színarany mikrofonba Alsó- és Felső-Egyiptom első embere.

2 comments:

  1. Hát ez igen érdekesre sikeredett:-) nekem nagyon tetszett:-))
    Eszter

    ReplyDelete
  2. :) Köszi a kommentet és az elismerő szavakat :)

    ReplyDelete

Minden kommentárt szívesen látok, olvasok, s ahogy időm engedi és amennyiben szükséges, megválaszolok.