Wednesday, April 20, 2011

Munkaerőpiac II. - Állásinterjú

Hugo Von Jammens az íróasztalán akkora rendetlenséget csinált, amekkorában nincs az a zseni, aki kiismerné magát. Egy frissen megüresedett állásra várta a jelentkezőket, akiknek az önéletrajzai most szanaszét hevertek előtte. Próbálta sorba rendezni újra, de lehetetlenségnek tűnt. Ahogy a masszát össze- és újra összerakta, mindig kiesett a kezéből, és már mindenféle projektek papírjai is közékeveredtek.


Az ajtó felnyílt, és ott állt előtte az első jelentkező.
Olyannyira a papírok rendezgetésével volt elfoglalva, hogy észre sem vette amannak furcsa megjelenését. Öltözete ugyanis nem a szokásos huszadik-huszonegyedik századi volt.

"Jó napot!" - köszönt illedelmesen, kissé félszegen. Úgy nézett körbe, mint aki először lát egy huszonegyedik századi irodát belülről. Rizsporos parókáját igazgatta egyik kezével, másik hóna alatt egy iratcsomót szorongatott.
"Jó napot! - köszönt vissza Von Jammens, fel sem nézve, csak tovább rendezgetve - Foglaljon helyet!"
A másik bizonytalanul leült - mintha karót nyelt volna. Von Jammens most szórakozottan felpillantott, s mielőtt visszamélyedt volna irataiba, kikerekedett szemekkel bámult az illetőre. Még a száját is eltátotta. Különc!
"Tudja, hogy milyen állásra jelentkezett?" -szegezte neki a kérdést, majd tovább molyolt az iratokkal.
"Hogyne!" - mondta amaz kissé zavartan, de egyelőre még magabiztosan.
Joseph Haydn - mert hogy ő volt a másik - nem teljesen értette, hogyan került oda, ahova. Az angol királyi udvarban kért és kapott audienciát, egyik friss művét vitte épp a hóna alatt bemutatni, amikor is az ajtó mögött ebbe a helyiségbe lépett, és ezt a furcsán öltözött udvari embert találta. Különc - mondta magában.
"Hát akkor kezdjük! - találta meg a határozott hangot Von Jammens. - Az ön feladata az lesz, hogy a cég termékeit a lehető leghatékonyabban értékesítse. Ismeri ugyebár cégünket, nem kell bemutatni" - a hangsúly valahol a kijelentés és a kérdés között volt. A delikvens bizonytalanul bólintott, ezt ő igennek vette. - "Kézhez kap egy írott szabályzatot, melyből két napon belül vizsgáznia is kell. Semmi különös, csak a cégspecifikus dolgok nem lesznek ismerősök, ha ugye dolgozott ön már ilyen munkakörben?"
Von Jammens híres volt az efféle mondatszerkesztéseiről. A munkatársai mindig ezen viccelődtek a háta mögött.
"Ó hogyne, számtalanszor." - felelte Haydn és gondolatban végigvette eddigi szimfóniáit. Számtalanszor írt már megrendelésre zeneművet. Kicsit furcsa ez az alak, főleg hogy a királyi udvart cégnek mondja, de lehet, hogy ez itt így szokás.
"Mindenesetre, ha megenged egy tanácsot, a küllemén némiképp változtathatna. A főnökeink sem szeretik a magafajta extravagáns viseletet, de a vásárlókban ez megütközést kelthet. És ha megütközik a vásárlóJELÖLT, mert itt első körben jelöltekről van csupán szó, elmaradhat a vásárlás, vagyis maga az értékesítés. És akkor az ön jutalékának is lőttek, és felkopik az a jól borotvált álla." Zavarában felkuncogott.
"De kérem..." - kezdett méltatlankodásába a zeneszerző, Von Jammens pedig leintette.
"Higgye el, uram, tudom, hogy mit beszélek. Huszonhárom év szakmai tapasztalat áll a hátam mögött, ebből tizenöt év ennél a cégcsoportnál. Ha valaki, akkor én átlátom, hogy mi hogyan működik." - Annyira belejött, hogy felpattant székéből, és az irodában fel-alá járkálva folytatta szóözönét. - "HA jól teljesít, de ezt az első szót nem győzöm eléggé hangsúlyozni, szóval HA és amennyiben jól teljesít, a főnökség továbbképzésre küldheti. Nem ma, és nem holnap, barátocskám, hanem legalább hónapok múltán, amelyek alatt önnek teljesítenie kell. És nem keveset. Neves szakemberektől tanulhat, akik évtizedek sikertapasztalataival rendelkeznek. Csak úgy, mint én, aki viszont ezzel a beszélgetéssel már most, az induláskor segíteni szándékozom magának, mielőtt még felvették volna a céghez. Ön értékesítői munkakörre pályázik. Adott a termék, adott a jó imázsú vállalatcsoport. És megvan a célközönség. A szabályzat, amiből kap egy példányt, pedig meghatározott irányvonalat szab az értékesítéshez, hogy ön a legsikeresebb üzletkötők egyikévé válhasson. Higgye el, nagy tisztesség ez. Minden már előre le van fektetve. Hogy is mondjam. A vállalat mindent az ön feneke alá tesz."
Haydn félszegen a légrugós irodai székre nézett maga alatt, majd vissza az általa a királyi udvar egynémely főemberének tartott valakire.
"Az ön dolga csupán annyi, hogy beleüljön a készbe. A vállalatot mindenki ismeri. Többé-kevésbé még a termékeket is. Önnek csupán a célközönségünket kell megtalálnia. Jobban mondva a célközönséget a számukra megfelelő, vagyis a nekik eladható termékek szerint csoportosítania, és az adott, nekik szóló termékeket rájuk sózni. Egyszerű, mint a karikacsapás! Ennek érdekében, amit a mi kódexünk mond, az a szentírás. Évtizedek tapasztalata áll mögötte. És ez a tapasztalat azt mondja, hogy nincs egyénieskedés! Punktum! Magának kell idomulnia a vállalathoz, és nem fordítva! Most mit néz így rám, mint egy keszeg?"
A hóna alatt levő iratcsomóról Haydn tekintete ismét az udvari főemberre siklott - "Megbocsásson, de én azért ennél egy kicsit kifinomultabban fogalmaznék..."
"Kifinomultabban! Ugyan! Miért? Mit várt? Ez az igazság, amit elmondtam. Nem képzeli, hogy majd a cégcsoport itt két kézzel fog kapkodni maga után? Hogy minden egyénieskedést karba tett kézzel, mosolyogva fog fogadni? És milyen körülményesen beszél?"
"De én..."
"De maga, de maga! Ugyan már! Felejtse már ezt el! Milyen képzettsége van önnek egyáltalán?"
"Hát... Hainburgban, majd Nicola Porporától tanultam..."
"Úgy értem, milyen iskolai végzettsége van? Melyik egyetemen tanult? Csak szerzett diplomát..."
"Hát..."
"Nincs diplomája??? De miféle papírjai vannak? Mutassa csak..." - s azzal a zeneszerző hóna alatt levő iratcsomót csavarta ki onnan, majd szemügyre vételezni próbálta, de mivel kottát most látott életében először, nem tudta mire vélni. - "Mi ez? Mi a jó büdös franc ez? Csak ennyit tud felmutatni??"
Haydn nem jutott szóhoz. Akart volna válaszolni, de ennyire méltatlan fogadtatásra az állítólag munkásságát csodáló királyi udvartól nem várt. Egyszerűen sokkot kapott, és most csak hebegni tudott.
"Ez valami titkosírás?" - találgatta Jammens - "Biztosan valami kódolás. Ugye? Maga informatikus?"
Az információ szó gyöke ütötte meg Haydn fülét, de már nem tudta volna megmondani, miért mondott a furcsa kérdésre határozott nemet, hiszen a kérdést nem értette.
"Azt hittem, programozó. Azok szoktak ilyen bogarasságokat elkövetni. De akkor mi ez? Számítógépekhez legalább ért? Legalább egy alapszinten? Felhasználóként. He?"
"Nem, azokhoz nem."
"Pedig egy értékesítő is emailben kapja a napi utasításokat, leadja a rendeléseket, satöbbi. Ehhez sem ért?"
"Sajnos nem."
Jammens a fejét csóválta. "Ejnye. Sebaj, ebbe még tán belejöhet. A mai korban pedig azt hinné az ember, hogy nincs, aki ehhez nem ért. Akkor meg sem kérdezem, van-e otthon internet hozzáférése. Ne is mondja! Látom magán, hogy nincs. Pénzügyi területen kapott képzést? Legalább minimális szinten"
"Nem, ahhoz sem értek..."
"Ez már egy kicsit bajosabb. De akkor is van még sokminden. Jogosítványa van? Autóval rendelkezik?"
A tizennyolcadik századból érkezett zeneszerzőnek komoly fejtörést okozott ez a kérdés, abszolúte nem értette. Betudta a nyelvi különbségeknek, és csak a fejét rázta.
"Hát akkor ez viszont a lehető legrosszabb vicc! - horkant fel Von Jammens - Mondja, mégis mi a jó büdös francért jelentkezett erre az állásra, ha nincs autója, és jogosítványa sem? Busszal akar furikázni az ügyfelekhez, gyalog, vagy biciklivel? Mit mondanak magáról? Mit mondanak a cégről? Jó, hogy nem mezítláb.. Vagy netán annyira szuper üzletkötő, hogy ebből a fizetésből még taxira is telik? Vagy saját sofőrre? Nem vezérigazgatói állásról van szó, hapsikám! Legalább nyelvet beszél?"
Jammens próbált tárgyilagos lenni. Azt már látta, hogy ez a fazon nem erre az állásra való, de arra gondolt, hátha talál valami neki illő pozíciót. Ha nem értékesítőként, akkor valahol máshol a cégen belül. Sok emberre van szükség máshol is, például a külföldön frissen nyílt piacokon, illetve azok támogatásához idehaza is...
"Németül jól beszélek, az az anyanyelvem..."
Jammens a fejét csóválta. "Azzal minálunk nem sokra megy. Van önnek valami szakmája? Asztalos, vagy autószerelő, vagy hegesztő, vagy bármi?" - Ez volt az utolsó próbálkozása, hogy mentse, ami még tán menthető, de már nem sok reményt adott ennek a csodabogárnak.
"Nem, csak ehhez értek." - mondta a zeneszerző büszkén, megpaskolva az iratcsomót, amit visszaszerzett Jammenstől. 
Amaz az értékesítői állásra értette a zeneszerző válaszát, és csak a fejét csóválta, miközben az elutasító választ közölte ezzel a menthetetlen alakkal.
"Legalább munkanélküliként már regisztrálta magát? Nem? Még azt sem?? Ne mondja már, hogy még ezt sem! Egy csomó hasznos, OKJ-s képzésre lenne jogosult! Még a végén hasznos mintapolgárt faragnának magából! Nem lógna koloncként a társadalom nyakán!"

Sokan nem értik, miért nem maradt Haydn Angliában, a királyi család unszolásának ellenére. Az ajtón kilépve, a tizennyolcadik századba visszaérkezve azonban eltökélt maradt - ahol ilyen megaláztatások érték, egy percet sem maradhat tovább...



- _ - _- _ - _- _ - _- _ - _- _ - _- _ - _- _ - _- _ - _ -


Munkaerőpiac c. sorozat további fejezetei:
I. Beszélgetés a munkásszállón;
III. A lehetőségek hazájában (a folytatás!); 
IV. Önéletrajzok szétszórása.

No comments:

Post a Comment

Minden kommentárt szívesen látok, olvasok, s ahogy időm engedi és amennyiben szükséges, megválaszolok.