Wednesday, April 27, 2011

Találkozásunk Jézussal

Egy napsütéses tavaszi délutánon történt. Mi csak sétáltunk az utcán gyanútlanul, élveztük a lenge szellőt, hallgattuk a madarak csicsergését. Ügyet sem vetettünk a járdán velünk szemben közlekedő közeledőre.

Tuesday, April 26, 2011

Közúti ellenőrzés

R: Jó napot kívánok!
A: Adjon isten!
R: Ugye tudja miért állítottam meg?
A: Sajnos nem.
R: Ön szerint mekkora sebességgel lehet ezen az úton közlekedni? Mit?
A: Ezek szerint túl gyorsan mentem?
R (ordítva): MI AZ, HOGY EZEK SZERINT???

Wednesday, April 20, 2011

A fáraó és az ufó

Szükségtelen előszó


Nagyon sok olyan "egyiptomi" regénybe olvastam bele, amelyekben a körülmények köszönőviszonyban sem voltak az ókori Egyiptommal, az ott élő emberek gondolkodásával, mintsem inkább valamiféle huszadik századi, a kereszténység sáskajárásával és duális gondolkodásával erőteljesen fertőzött moralizálást próbáltak valami ókori textíliába betekerni.

Tökéletes mozdulatlanság

Érdemes volt felkapaszkodni a csúcsra! Elégedetten leheveredett a kicsiny teraszon, és megvárta, amíg zihálása lecsillapodik. Ezt segítendő, vett néhány mély lélegzetet. Átizzadt pólójának az ujjába próbálta beledörgölni homloka verítékét, majd amikor már eleget pihent és elérkezettnek érezte az időt, felült. Mászás közben szándékosan nem fordult hátra. Az szerinte illúzióromboló lehet. Először a munka, azután a szórakozás! Most viszont lenyűgözve szemlélte az alatta elterülő világot.

Egy biztonságos perspektíva

Magyarázó előszó

Ezt a novellát a szigeten oly szokásos "health and safety" uralom ihlette. Eredetileg az emberiség javát volt hivatott szolgálni, és az emberek így is említik. Az érem másik oldalát azonban nem mindenki ismerheti. Ugyanis az ellenőreik gyakorlatilag mindenbe beleköthetnek egy munkahelyen, ami akár egy picit is veszélyes lehet - megfelelő kedvezőtlen körülmények összejátszása révén - egy agy nevű szervvel nem rendelkező páratlan ujjú pszichopatára.

Egy kis kronográfia

"Nos, fiatalember, ez elég merész feltételezés!" - mondta Hugo Von Jammens professzor, iratai hologramjából pápaszeme felett felpillantva, arcán cinikus vigyorral.

Munkaerőpiac II. - Állásinterjú

Hugo Von Jammens az íróasztalán akkora rendetlenséget csinált, amekkorában nincs az a zseni, aki kiismerné magát. Egy frissen megüresedett állásra várta a jelentkezőket, akiknek az önéletrajzai most szanaszét hevertek előtte. Próbálta sorba rendezni újra, de lehetetlenségnek tűnt. Ahogy a masszát össze- és újra összerakta, mindig kiesett a kezéből, és már mindenféle projektek papírjai is közékeveredtek.

Szférák zenéje

Szemelvények Hyonüyikz Xrtlnör: Bevezetés a Kozmosz zenéjébe -Tanácsok interstelláris pályára készülő Földi zenésznövendékeknek című művének 2122. évi javított kiadásából.

(Nyers fordítás a szerző és a kiadó engedélyével, telepatikusan tollbamondva)

Ufó-piknik

Guszti mindenáron a piknikkosarat akarta, így hát apu ráhagyta. Kicsit nehezen boldogult vele a kissrác, de azért csak-csak sikerült a tisztásig elcipelnie. Apu a hajából lehúzta szemére a napszemüveget, mert hirtelen vakítani kezdett a fény, ahogy kiértek az erdőből. Hugi és anyu kicsit lemaradoztak, de már látszottak ott hátul, amint vidáman szökdécselnek, kezeikben harsány bokrétákkal.

A rengés

Senki sem számított rá. Amikor ez a rengés történt, mindenki a hétköznapi teendőivel volt elfoglalva. Semmi sem jelezte előre, mert maga a rengés nem ebben a dimenzióban játszódott le, hanem egy másikban, ahol a dolgok szubsztanciája található. Sokan az asztrális sík egyik részének tartják ezt a helyet (valójában a hagyományos tér-idő fogalmainkon kívül eső területről van szó), míg mások, akik az asztrális dimenziót is kicsit jobban ismerik és további síkokat tudnak megkülönböztetni egymástól, ők egy távolabbi szegmensbe sorolják a rengés epicentrumát. De ez majdnem lényegtelen szócséplés. A lényeg viszont az volt, ahogyan azt észlelték itt a Földön, a fizikai valóságban. 

Az égbolt rugalmatlansága

Egy elképzelt levél egy túlbuzgó, hivatástudattól megvert (=hatalommániás?) miniszterelnöktől... Tudod, ilyenek nincsenek...

Tuesday, April 19, 2011

Özvegy Koponyányi Jenőné vérnyugdíjas kalandjai - XI. rész: Ufó a szántás fölött

Lengyel János, a sokak szerint csak Szomorú Csütörtök Terrorszervezetként aposztrofált, hivatalosan bejegyzett egyháznak minősített, ám valójában mindössze apokaliptikus anarchiabrigádként funkcionáló, agyhalottakból álló csoportosulás éles szemű - ám sokszor, sokféle szemüveget is használó - vezetője éppen hazafelé tartott autójával a kihalt országúton. Ugyan nem hallotta a saját, monoton hangját, ám mégis az álmossággal küszködött, noha már három tablettát is bevett az áloműzőből, amiből naponta csak kettőt lett volna szabad. Az országút csíkját bámulta, és gondolta, ettől majd csak nem fog elaludni.

Özvegy Koponyányi Jenőné vérnyugdíjas kalandjai - X. rész: Mammutok szent karácsonya

A Boldog Sabbath adásában, melyet gúnyolóik nemes egyszerűséggel csak a Szomorú Csütörtök Terrorszervezet Szervezett Agymosásának tituláltak, Lengyel János főlelkész, szemében egy nehezen kiizzadott, mesterkélt könnycseppel, és pállott szájjal próbálta közönségét meggyőzni módfeletti igazáról. 

Özv. Koponyányi Jenőné vérnyugdíjas kalandjai - IX. rész: Kísérletkastély-város

Dr. Koponyányi Kálmán professzor e napfényes délelőttön a laboratóriumában serénykedett. Épp egy - számára - érdekes vegyület tulajdonságait elemezte ki, asztalán egyre csak gyűltek a dugóval lezárt fiolák, végezte kísérleteit, és bőszen jegyzetelt. Ő özv. Kopnyányi Jenőné és megboldogult Jenő bácsi nagyobbik gyermeke volt, s bár késői gyermekként érkezett, mostanra már ő is térd fölött benne járt a korban. Ősz haja erősen ritkult már, és feje két oldalán ordasan kitüremkedett. Mindehhez szódásüvegtalp vastagságú szemüvege társult, mely vonásait olyannyira komollyá varázsolta, amilyen a Blikk április elsejei száma lehet.

Özv. Koponyányi Jenőné vérnyugdíjas kalandjai - VIII. rész: Új küldetés

(Halottak Napi különkiadás)


Özv. Koponyányi Jenőné Sz. Irén vérnyugdíjas nem jutott messzire. Sajnos nem ismerte eléggé a tengerpart eme szakaszát, így csapdába ejtette saját magát. Útját meredek sziklafal állta el, így a közeli bozótosba vetette magát, amíg a tömeg eloszlik. Szerencsére sikeresen megmentette csaknem minden holmiját, egyedül az öntözőkanna maradt a parton, amit egy család apróbb tagjai homokvár építéshez kölcsön is vették, miközben ő a bokorból sziszegte átkait feléjük. 

Özv. Koponyányi Jenőné vérnyugdíjas kalandjai - VII. rész: Halló! -ween? -ttak Napja?

Kezében piros öntözőkannával, hosszú nyelű kiskapával és facsemetével várta a buszt a megállóban Özv. Koponyányi Jenőné Sz. Irén vérnyugdíjas. Férj urát készült épp meglátogatni a temetőben így Halottak Napja előtt. A sors groteszk iróniája ez: ifjú korában Jenőke vitt neki virágot - most szerepcsere történt. Persze ki tudja, Jenő valójában hol van most, csupán egyre foszló, immár föld alatti porhüvelye az, amelyhez indul látogatóba.

Özvegy Koponyányi Jenőné vérnyugdíjas kalandjai - VI. rész: Egy mozgalmas nap

Ideje volt elindulni az orvoshoz, felíratni a  szükséges gyógyszereket, például a vérnyomáscsökkentőt. Ez a fránya vérnyomás nevű dolog már csak ilyen természetű, hogy idővel gyógyszer kell rá (a tetejére), különben elszalad.

Özvegy Koponyányi Jenőné vérnyugdíjas kalandjai - V. rész: Isteni látogatás álomföldön

Nagy ritkán, amikor álmodunk, nem csupán a múltbéli információhalmazból legózunk össze tudatalattinkban új majdnem-valóságokat, hanem néha valóságos utazást teszünk testünkön - és utóbb sokszor tudtunkon - kívül egy másik világba. Ilyenkor megeshet az, ami Özv. Koponyányi Jenőné Sz. Irén nénivel is megtörtént nemrégiben. Történt ugyanis, hogy összefutott a szemközti bolt japán tulajdonosával Szibériában, miközben persze szükséglakása mélyén horkolt a fizikai teste. A dolog érdekessége azonban, hogy Samuki Jedurai tényleg ott volt, ugyanakkor, az álom-dimenzió ugyanazon szeletében, és tulajdonképpen ugyanazt álmodta, mint vérnyugdíjasunk, csak másik szemszögből.

Özvegy Koponyányi Jenőné vérnyugdíjas kalandjai - IV. rész: Szárny- és Fejvadász

Miután Szárnyasfej-vadász a másvilágra költözött, özv. Koponyányi Jenőné Sz. Irén vérnyugdíjas nehezen találta helyét a kiüresedett lakásban. Szinte jobban fájt a csend, mint szegény Jenőke megboldogulásakor. Hamarosan azonban a kopár falak közé ismét bemosolygott az élet, ezúttal pedig egy kismacska képében. A kóbor állat megtelepedett a kertben, és idővel hozzászokott a vénasszonyhoz. Játékos bohóckodásaival sokszor meg is nevettette, de mindenesetre elfeledtette vele magányosságát. A koszt és kvártély fejében pedig ő is juttatott vadászélményei sikereiből az idős hölgynek. Hogy ne legyen olyan nehéz hozzászoknia valami teljesen új névhez, Szárny- és Fejvadásznak nevezte el újdonsült háziállatát. 
De ne szaladjunk az események elé ily hirtelen!

Özvegy Koponyányi Jenőné vérnyugdíjas kalandjai - III. rész: Szárnyasfej-vadász

Özvegy Koponyányi Jenőné, született Sz. Irén épp az ablakból vizslatta a mocskos bevándorló boltját, lakásával szemben. Jenőke halála óta nem igazán szeretett kimozdulni, és ha tehette, naphosszat bent kuksolt a négy fal közt, átkozódva és szidva a világot és a sorsot, amely ilyetén kegyetlenséggel elbánt vele. De olykor-olykor csak muszáj volt kimozdulni, például amikor kifogyott az élelemkészlete, mint most is pár napja. Amikor már a kutyának sem tudott vagy egy hete enni adni, akkor már aktuális volt a séta.

Özvegy Koponyányi Jenőné vérnyugdíjas kalandjai – II. rész: A bosszú íze

Özv. Koponyányi Jenőné született Sz. Irén tehát egyedül maradt, akár az ujjam, és most az ablakon kifelé meredt - a szemben levő boltra, ahol szegény férje annak idején mindig vásárolt, amikor mennie kellett. Persze Jenő imádott boltba járni, ez volt egyik kedvtelése, noha mindíg úgy hozta a sors és ő maga is, hogy noszogatni kellett eme elemi vágyának a gyakorlatba átültetése érdekében. A lottószelvényt is mindig ott vette meg. Minden héten, több évtizeden keresztül. És soha nem nyert egy fillért sem. 

Özvegy Koponyányi Jenőné vérnyugdíjas kalandjai – I. rész - A tragédia

Özvegy Koponyányi Jenőnéről nem lehet úgy szót ejteni, hogy ne beszélnénk megboldogult férjéről és az ő halálának borzalmas körülményeiről. Sz. Irénke most is róla emlékezik, mint minden nap. Ő épp az út túloldalán lévő virágárusnál méregetett egy petúniát, amikor is az a szörnyű zaj egyszer csak magára vonta a figyelmét.

Blog start - Köszöntő

Kedves Nyájas Olvasóm! 

Elérkezettnek láttam az idejét, hogy külön blogot indítsak irodalmi jellegű szárnypróbálgatásaimnak. Természetesen az eddig írt blogba IS bele fognak kerülni ezek az írások, amelyek itt megjelennek, de azért mégiscsak könnyebb lesz rájuk találni itt, direktben, hiszen amaz elég vegyes tartalommal bír - a külföldön élő magyarok ügyes-bajos dolgaitól a zenekaros történeteimen át (melyeknek szintén új blog fog nyílni magyarul és angolul egyaránt hamarosan) az elszállt agymenésekig. Melyekből ezek az írások is egy-egy csokor. Igyekszem majd azért külön csoportosítani őket - már amennyire lehet.
Jó szórakozást!