Monday, December 5, 2011

Ha megdobnak kővel...

Lőn pedig harmadnapon, hogy az egyik tanítvány haverja megvendégelé vala az Jézust és az tanítványokat. Egyetlen dolgoról feledkeze vala meg, mégpedig az boltba menésről és az kenyérnek vevéséről.

Sunday, December 4, 2011

Elveszett, nem keresem - Hirdetés

ELVESZTETTEM Gizike névre nem hallgató nőstény kaméleonomat. Különös ismertető jegye, hogy nincs különösebb ismertető jegye. A becsületes megtaláló megtarthatja!

Monday, November 21, 2011

Munkaerőpiac IV. - Önéletrajzok szétszórása

Munkanélküliként mások a prioritások. Nem tudom, volt-e már benne részed, de ha igen, akkor te is tudod. Csak ült ott egész reggel, bámulta a képernyőt és nem vitte ugyan rá a lélek, hogy elkezdjen keresni, - mert már előre félt a kudarctól, - de tíz körül erőt vett magán, és elkezdte átnézni a munkaközvetítő weboldalakat.

Monday, November 7, 2011

A szomszédos dimenzió hangjai - Szférák zenéje II.

A Mester fel-alá sétált tanítványai előtt, úgy adta nekik az instrukciókat meditációjuk közben. Igen képzett volt és sokat tapasztalt. Szerencsésnek mondhatta magát mindenki, aki nála, tőle tanult. Mivel látása nem csak ebben a dimenzióban, hanem a szomszédosakban is éles volt, ezért menet közben tudott mindenféle instrukciókkal szolgálni. Ezt minden tanítványa megtapasztalta, és csak azok maradtak nála, akik ténylegesen és valóságosan a tudásra vágytak. Akik viszont az ezotéria homályában az ingoványos területeket kedvelték, messze elkerülték.

Friday, October 21, 2011

Munkaerőpiac III. - A lehetőségek hazájában

Előzmény: Állásinterjú

Előszó a "hagyományos" blogomon itt >>>



Járt a keze, mint a motolla, szorgalmasan pakolta a polcra a vegyszereket. A színes hipós flakonokból kreativitása egy kisebb szimfóniát épített a padlótól a plafonig terjedő polckomplexumon. Lélekölőnek tartotta munkáját és el-elgondolkodva nem értette, hogyan került az audienciáról erre a helyre, és hogy miért nem utazhat vissza hazájába - ám a hivatalok konok elutasítása után ezen a helyen átmenetileg menedéket talált.

Tuesday, October 18, 2011

Minden baj forrása

Az oknyomozás nem olyan nehéz! Minden problémának megvan ugyanis a forrása, csak elég mélyre kell ásni hozzá. 

A jelenlegi világ problémái ugyebár evidensek. Mivel - valljuk be, - minden szarul megy, ezért az időben - így okoskodtam - a legtávolabb kell ásnunk a megfejtéshez. Vagyis eszerint minden problémánk gyökere e jelen világ fogantatásakor - az ősrobbanásnál, avagy a teremtésnél - keresendő. 

Monday, October 3, 2011

Kis-nagy kórrajz - áttételes allegória az ezotéria sikamlós vizeire

Már nem emlékszem pontosan, hogyan történt, de egyszer csak megcsúsztam a lépcsőn és elsötétült a világ. Valami jótét lélek csak észrevehetett, mert hamarosan, amikor újra eszmélni kezdtem, szirénázást hallottam, és érzékeltem, hogy valakik matatnak körülöttem. A mentősök lehettek, nyilvánvalóan, hiszen egyre rosszabbul lettem. Egy idő után azt is megéreztem, amikor nagyokat kanyarodott és fékezett a mentő, majd amikor megállt és egy kis időre mindenki békén hagyott. Leginkább azt élveztem, amikor gyorsulási versenyt rendezett valakikkel és felborultunk. Kis időbe beletelt, mire elértük a kórházat, de - a lehetőségekhez képest - nagyon jól szórakoztam. 
Amikor kinyitottam a szemem, megláttam a dokit. Furcsa látvány volt, az biztos, hiszen a fejéből valami balta-féleség állt ki, s miközben vizsgált engem, időnként arrébb kellett húzódnom, nehogy rám spricceljen a vére.

Sunday, October 2, 2011

Szirom

Hank és Omir az ebédlőben ültek szokásos űrhajós-kosztjuk fölé hajolva, gondolataikba temetkezve. A nyitásra az ételt felmelegítő és evőeszközöket is tartalmazó hosszúkás konzervdobozok látványához már volt idejük hozzáedződni hosszú küldetésük során. Valami viszont új volt az asztalon Hank számára, és ez el is jutott a tudatáig az ebéd felénél.

Friday, September 30, 2011

Sztahanov és az idegenek

Nem vagyok egy sztahanovista, munka hőse típusú ember, aki a hivatásának él és nem ismer tréfát, ha a munkahelyi kötelezettségeiről esik szó. Ennél lényegesen lazábbnak érzem magam, noha a rám bízott feladatokkal mindig határidőre kész szoktam lenni. Fontos viszont a családom, feleségem és kétéves kisfiam is, akikért mindent hajlandó lennék megtenni. Vagy legalábbis majdnem mindent. 
Ezen a napsütéses hétfő reggelen is így volt ez.

Wednesday, September 21, 2011

Alkímia

Előszó

Még eme írás keletkezése előtt elkezdtem és félbehagytam egy hosszabb lélegzetű másikat, mely most Kozmikus exodus II cím alatt fut. (Hamarosan publikálom itt a blogon, egyelőre csak az I. része van fent, amely még ennél is későbbi keletkezésű. Kicsit kép- és időzavar? Azt hiszem, igen.) Ezt az írást csak később írtam meg, és eredetileg önálló kis novellának szántam, viszont szervesen kapcsolódik a másikhoz. Menet közben azonban úgy határoztam, hogy a nagyobb volumenű műbe beintegrálom. Ettől függetlenül önálló novellaként is meghagyom, de ne csodálkozzon senki, ha összefut ezzel a fejezetcímmel a Kozmikus exodus II. részében.

Monday, August 29, 2011

Özvegy Koponyányi Jenőné vérnyugdíjas kalandjai - XIV. rész: Rövid történetek

Kutatva nézett körbe, s közben agya vadul zakatolt. Megoldás-orientáltan olyan helyet próbált keresni, ahol összepiszkolódott kezeit megmoshatta, vagy legalább megtörölhette volna. Egy ideig semmi sem jutott eszébe. Az étterembe és a kocsmába nem volt kedve bemenni, kinéznék, ha csak a vécéig somfordálna, és most nem akar "fogyasztani". Milyen hülye egy szó is ez. Na mindegy! A ruházati bolt kirakatát megpillantva viszont azonnal jött az isteni szikra. Itt! Most szépen bemegy, és néhány ruhát végigtapogatva, magához mérve, majd gondosan visszarakva és meg-megigazítva végre megszabadulhat a kezeire tapadt szennyeződésektől...


- ° - ˛ - ° - ˛ - ° - ˛ - ° - ˛ - ° - ˛ - ° - ˛ - ° - ˛ - ° - ˛ - ° - ˛ - ° - ˛ - ° - ˛ - ° - 

Friday, August 19, 2011

Egy parajelenség nyomában


Elmélyülten bámulta a felhőket. Odavolt sárga színükért, melyek változatossá tették az amúgy egyhangúan zöld eget. De legjobban azt a vöröses és kékes csillogású lila foltot szerette, amely időnként végigmászott az ég egyik szélétől a másikig.

Saturday, August 6, 2011

Vers mindenkinek - avagy hogyan "tagoljunk"?

Néhány évvel ezelőtti írás következik:

Amikor megkérdezik tőle, mivel foglalkozik, sejtelmes mosolya mögül csak ez a szerénységében is oly egyszerű mondat tör elő: "Versírással foglalkozom."

Thursday, August 4, 2011

Özvegy Koponyányi Jenőné vérnyugdíjas kalandjai - XIII. rész: Jenő bácsi kalandjai

Jenő bácsi hirtelen jobban érezte magát, a mentősök mellett felállt és leporolta magát.
"A franc essen bele!" - nyikorogta, majd rögvest bocsánatot kért az erőteljes hangnemért. Körbepillantott, s meglátta a mentősöket, amint valami rongybábu-féleséget próbálnak újraéleszteni. Nagyon viccesnek tűnt a dolog neki, így hát csendben felröhögött. Az út túloldalán feleségét pillantotta meg, aki hisztérikusan üvöltve szórta könnyeit, egy locsolókanna rózsáját meghazudtolva.

Thursday, July 14, 2011

Munkaerőpiac I. - Beszélgetés a munkásszállón

- Szevasz, Pisti! Hogy vagy?
- Á, Ferikém! Kösz, jól. És te? Téglagyár?
- Nem, átnyergeltem.
- Hová?
- Csapágygyár.
- Aha! És milyen?
- Nagyon szuper! Itt csak napi tizennégy óra meló van, a tizenhatot már nehezen bírtam a derekammal.

Thursday, June 30, 2011

Ingatlan-mizéria

Ahhoz, hogy ez a történet mindenki számára érthetővé váljék, a dolgok igazi szubsztanciáját felfoghatóvá kell tenni az olvasóközönség számára. A neveket és fogalmakat földi, fonetikus hangsorrá silányítani nem túl nemes feladat, de elengedhetetlen, ha az igazságnak legalább egy szeletét, és lehetőleg minél nagyobb szeletét akarjuk tolmácsolni a hallgatóság felé. A földi fogalmakkal leírt tárgyak és fogalmak tehát a következő leírásban nem feltétlenül magukat a földi dolgokat fogják jelölni, mint inkább azoknak az igazi dolgoknak a legközelebbi földi megfelelőjét.

Gom az ügynökség bársonyfoteljában üldögélt, miközben az adatbázist lapozta végig visszafojtott kíváncsisággal.  A pult mögött Smyrn nézett lyukat a levegőbe az ügyfél feje fölött, karba tett középső lábpárral, és oldalsó csápjaival idegesen dobolt az asztalon. Az agyára ment ez az eszement lény, aki minden harmadik bolygóforduláskor bejött, és mindig azt a nyomorék adatbázist nyálazta át ától-zéig. Soha nem vett semmit, mindig csak megköszönte szépen a lehetőséget, és már itt sem volt. Semmi anyagi haszna nem származott hát belőle.

Tuesday, June 14, 2011

Özvegy Koponyányi Jenőné vérnyugdíjas kalandjai - XII. rész: Delírium tré-menzesz, avagy üzenet az Ú/Űrből, és más sikamlós kalandok (18+)

Heinrich Von Scheissloch, az MLM-szakember nagyon sietett a saját előadására, nehogy lekésse. Véletlenül pont ugyanabban a társasházban lakott, ahol Özv. Koponyányi Jenőné is. Volt egy testvére is, Günther, és Heinrich volt a fiatalabb. Günthert nemrég bekebelezte egy szekta, és azóta sokat nem tudott róla, csak annyit, hogy havonta egyszer-kétszer felbukkant nála, mert mindig le volt égve, és jött kölcsönkérni.

Monday, May 30, 2011

Mi lett volna, ha...? - Előszó

...egy elképzelt (de nem létező) íráshoz.

Prokofjevtől a Péter és a farkas egy elavult, idejét múlt mű. Engedjék meg, hogy bemutatkozzam! Farkas Péter vagyok, vagyis a Prokofjev-féle műből kettő egy személyben. Na jó, elég a tréfából, kérem, ne haragudjanak meg, amiért ilyen körülményesen mutatkoztam be, valójában egy komoly dolgot szeretnék elmesélni Önöknek. Önöknek, akik közül rengetegen már ismernek is - és akiknek emiatt szükségtelen is bemutatkoznom, csak hát olyannyira megszoktam már ezt a már-már elcsépelt bemutatkozásomat, amelyet minden kiadott művem előszavában meglelnek.

Sunday, May 29, 2011

Közúti ellenőrzés II.

(Az első részt lásd itt...)

R: Jó estét, uram!
A: Jó estét! Csak nem túl gyorsan mentem?
R: Nem, erről szó sincs. Csak egy rutinellenőrzés. Láttuk, hogy itt megfordult ennél a körforgalomnál és utána meglehetősen komótosan haladt...
A: Ez baj, mármint, hogy túl lassan mentem?
R: Nem, egyáltalán, sőt, a forgalmat sem tartotta fel, mert ugye rajtunk kívül nincs egy teremtett lélek sem az utcákon. Szabad a papírjait?

Tuesday, May 24, 2011

Utolsó vacsora

S azon az éjszakán a tanítványok mesterökkel együtt vacsorálának vala. 

Lőn pedig, hogy egyszer csak Jézus feláll vala, majd mikoron minden szempár őreá irányul vala, színpadiasan vevé az kenyeret, hálákat ada, s adá tanítványainak, eképpen szólván: 

Wednesday, April 27, 2011

Találkozásunk Jézussal

Egy napsütéses tavaszi délutánon történt. Mi csak sétáltunk az utcán gyanútlanul, élveztük a lenge szellőt, hallgattuk a madarak csicsergését. Ügyet sem vetettünk a járdán velünk szemben közlekedő közeledőre.

Tuesday, April 26, 2011

Közúti ellenőrzés

R: Jó napot kívánok!
A: Adjon isten!
R: Ugye tudja miért állítottam meg?
A: Sajnos nem.
R: Ön szerint mekkora sebességgel lehet ezen az úton közlekedni? Mit?
A: Ezek szerint túl gyorsan mentem?
R (ordítva): MI AZ, HOGY EZEK SZERINT???

Wednesday, April 20, 2011

A fáraó és az ufó

Szükségtelen előszó


Nagyon sok olyan "egyiptomi" regénybe olvastam bele, amelyekben a körülmények köszönőviszonyban sem voltak az ókori Egyiptommal, az ott élő emberek gondolkodásával, mintsem inkább valamiféle huszadik századi, a kereszténység sáskajárásával és duális gondolkodásával erőteljesen fertőzött moralizálást próbáltak valami ókori textíliába betekerni.

Tökéletes mozdulatlanság

Érdemes volt felkapaszkodni a csúcsra! Elégedetten leheveredett a kicsiny teraszon, és megvárta, amíg zihálása lecsillapodik. Ezt segítendő, vett néhány mély lélegzetet. Átizzadt pólójának az ujjába próbálta beledörgölni homloka verítékét, majd amikor már eleget pihent és elérkezettnek érezte az időt, felült. Mászás közben szándékosan nem fordult hátra. Az szerinte illúzióromboló lehet. Először a munka, azután a szórakozás! Most viszont lenyűgözve szemlélte az alatta elterülő világot.

Egy biztonságos perspektíva

Magyarázó előszó

Ezt a novellát a szigeten oly szokásos "health and safety" uralom ihlette. Eredetileg az emberiség javát volt hivatott szolgálni, és az emberek így is említik. Az érem másik oldalát azonban nem mindenki ismerheti. Ugyanis az ellenőreik gyakorlatilag mindenbe beleköthetnek egy munkahelyen, ami akár egy picit is veszélyes lehet - megfelelő kedvezőtlen körülmények összejátszása révén - egy agy nevű szervvel nem rendelkező páratlan ujjú pszichopatára.

Egy kis kronográfia

"Nos, fiatalember, ez elég merész feltételezés!" - mondta Hugo Von Jammens professzor, iratai hologramjából pápaszeme felett felpillantva, arcán cinikus vigyorral.

Munkaerőpiac II. - Állásinterjú

Hugo Von Jammens az íróasztalán akkora rendetlenséget csinált, amekkorában nincs az a zseni, aki kiismerné magát. Egy frissen megüresedett állásra várta a jelentkezőket, akiknek az önéletrajzai most szanaszét hevertek előtte. Próbálta sorba rendezni újra, de lehetetlenségnek tűnt. Ahogy a masszát össze- és újra összerakta, mindig kiesett a kezéből, és már mindenféle projektek papírjai is közékeveredtek.

Szférák zenéje

Szemelvények Hyonüyikz Xrtlnör: Bevezetés a Kozmosz zenéjébe -Tanácsok interstelláris pályára készülő Földi zenésznövendékeknek című művének 2122. évi javított kiadásából.

(Nyers fordítás a szerző és a kiadó engedélyével, telepatikusan tollbamondva)

Ufó-piknik

Guszti mindenáron a piknikkosarat akarta, így hát apu ráhagyta. Kicsit nehezen boldogult vele a kissrác, de azért csak-csak sikerült a tisztásig elcipelnie. Apu a hajából lehúzta szemére a napszemüveget, mert hirtelen vakítani kezdett a fény, ahogy kiértek az erdőből. Hugi és anyu kicsit lemaradoztak, de már látszottak ott hátul, amint vidáman szökdécselnek, kezeikben harsány bokrétákkal.

A rengés

Senki sem számított rá. Amikor ez a rengés történt, mindenki a hétköznapi teendőivel volt elfoglalva. Semmi sem jelezte előre, mert maga a rengés nem ebben a dimenzióban játszódott le, hanem egy másikban, ahol a dolgok szubsztanciája található. Sokan az asztrális sík egyik részének tartják ezt a helyet (valójában a hagyományos tér-idő fogalmainkon kívül eső területről van szó), míg mások, akik az asztrális dimenziót is kicsit jobban ismerik és további síkokat tudnak megkülönböztetni egymástól, ők egy távolabbi szegmensbe sorolják a rengés epicentrumát. De ez majdnem lényegtelen szócséplés. A lényeg viszont az volt, ahogyan azt észlelték itt a Földön, a fizikai valóságban. 

Az égbolt rugalmatlansága

Egy elképzelt levél egy túlbuzgó, hivatástudattól megvert (=hatalommániás?) miniszterelnöktől... Tudod, ilyenek nincsenek...

Tuesday, April 19, 2011

Özvegy Koponyányi Jenőné vérnyugdíjas kalandjai - XI. rész: Ufó a szántás fölött

Lengyel János, a sokak szerint csak Szomorú Csütörtök Terrorszervezetként aposztrofált, hivatalosan bejegyzett egyháznak minősített, ám valójában mindössze apokaliptikus anarchiabrigádként funkcionáló, agyhalottakból álló csoportosulás éles szemű - ám sokszor, sokféle szemüveget is használó - vezetője éppen hazafelé tartott autójával a kihalt országúton. Ugyan nem hallotta a saját, monoton hangját, ám mégis az álmossággal küszködött, noha már három tablettát is bevett az áloműzőből, amiből naponta csak kettőt lett volna szabad. Az országút csíkját bámulta, és gondolta, ettől majd csak nem fog elaludni.

Özvegy Koponyányi Jenőné vérnyugdíjas kalandjai - X. rész: Mammutok szent karácsonya

A Boldog Sabbath adásában, melyet gúnyolóik nemes egyszerűséggel csak a Szomorú Csütörtök Terrorszervezet Szervezett Agymosásának tituláltak, Lengyel János főlelkész, szemében egy nehezen kiizzadott, mesterkélt könnycseppel, és pállott szájjal próbálta közönségét meggyőzni módfeletti igazáról. 

Özv. Koponyányi Jenőné vérnyugdíjas kalandjai - IX. rész: Kísérletkastély-város

Dr. Koponyányi Kálmán professzor e napfényes délelőttön a laboratóriumában serénykedett. Épp egy - számára - érdekes vegyület tulajdonságait elemezte ki, asztalán egyre csak gyűltek a dugóval lezárt fiolák, végezte kísérleteit, és bőszen jegyzetelt. Ő özv. Kopnyányi Jenőné és megboldogult Jenő bácsi nagyobbik gyermeke volt, s bár késői gyermekként érkezett, mostanra már ő is térd fölött benne járt a korban. Ősz haja erősen ritkult már, és feje két oldalán ordasan kitüremkedett. Mindehhez szódásüvegtalp vastagságú szemüvege társult, mely vonásait olyannyira komollyá varázsolta, amilyen a Blikk április elsejei száma lehet.

Özv. Koponyányi Jenőné vérnyugdíjas kalandjai - VIII. rész: Új küldetés

(Halottak Napi különkiadás)


Özv. Koponyányi Jenőné Sz. Irén vérnyugdíjas nem jutott messzire. Sajnos nem ismerte eléggé a tengerpart eme szakaszát, így csapdába ejtette saját magát. Útját meredek sziklafal állta el, így a közeli bozótosba vetette magát, amíg a tömeg eloszlik. Szerencsére sikeresen megmentette csaknem minden holmiját, egyedül az öntözőkanna maradt a parton, amit egy család apróbb tagjai homokvár építéshez kölcsön is vették, miközben ő a bokorból sziszegte átkait feléjük. 

Özv. Koponyányi Jenőné vérnyugdíjas kalandjai - VII. rész: Halló! -ween? -ttak Napja?

Kezében piros öntözőkannával, hosszú nyelű kiskapával és facsemetével várta a buszt a megállóban Özv. Koponyányi Jenőné Sz. Irén vérnyugdíjas. Férj urát készült épp meglátogatni a temetőben így Halottak Napja előtt. A sors groteszk iróniája ez: ifjú korában Jenőke vitt neki virágot - most szerepcsere történt. Persze ki tudja, Jenő valójában hol van most, csupán egyre foszló, immár föld alatti porhüvelye az, amelyhez indul látogatóba.

Özvegy Koponyányi Jenőné vérnyugdíjas kalandjai - VI. rész: Egy mozgalmas nap

Ideje volt elindulni az orvoshoz, felíratni a  szükséges gyógyszereket, például a vérnyomáscsökkentőt. Ez a fránya vérnyomás nevű dolog már csak ilyen természetű, hogy idővel gyógyszer kell rá (a tetejére), különben elszalad.

Özvegy Koponyányi Jenőné vérnyugdíjas kalandjai - V. rész: Isteni látogatás álomföldön

Nagy ritkán, amikor álmodunk, nem csupán a múltbéli információhalmazból legózunk össze tudatalattinkban új majdnem-valóságokat, hanem néha valóságos utazást teszünk testünkön - és utóbb sokszor tudtunkon - kívül egy másik világba. Ilyenkor megeshet az, ami Özv. Koponyányi Jenőné Sz. Irén nénivel is megtörtént nemrégiben. Történt ugyanis, hogy összefutott a szemközti bolt japán tulajdonosával Szibériában, miközben persze szükséglakása mélyén horkolt a fizikai teste. A dolog érdekessége azonban, hogy Samuki Jedurai tényleg ott volt, ugyanakkor, az álom-dimenzió ugyanazon szeletében, és tulajdonképpen ugyanazt álmodta, mint vérnyugdíjasunk, csak másik szemszögből.

Özvegy Koponyányi Jenőné vérnyugdíjas kalandjai - IV. rész: Szárny- és Fejvadász

Miután Szárnyasfej-vadász a másvilágra költözött, özv. Koponyányi Jenőné Sz. Irén vérnyugdíjas nehezen találta helyét a kiüresedett lakásban. Szinte jobban fájt a csend, mint szegény Jenőke megboldogulásakor. Hamarosan azonban a kopár falak közé ismét bemosolygott az élet, ezúttal pedig egy kismacska képében. A kóbor állat megtelepedett a kertben, és idővel hozzászokott a vénasszonyhoz. Játékos bohóckodásaival sokszor meg is nevettette, de mindenesetre elfeledtette vele magányosságát. A koszt és kvártély fejében pedig ő is juttatott vadászélményei sikereiből az idős hölgynek. Hogy ne legyen olyan nehéz hozzászoknia valami teljesen új névhez, Szárny- és Fejvadásznak nevezte el újdonsült háziállatát. 
De ne szaladjunk az események elé ily hirtelen!

Özvegy Koponyányi Jenőné vérnyugdíjas kalandjai - III. rész: Szárnyasfej-vadász

Özvegy Koponyányi Jenőné, született Sz. Irén épp az ablakból vizslatta a mocskos bevándorló boltját, lakásával szemben. Jenőke halála óta nem igazán szeretett kimozdulni, és ha tehette, naphosszat bent kuksolt a négy fal közt, átkozódva és szidva a világot és a sorsot, amely ilyetén kegyetlenséggel elbánt vele. De olykor-olykor csak muszáj volt kimozdulni, például amikor kifogyott az élelemkészlete, mint most is pár napja. Amikor már a kutyának sem tudott vagy egy hete enni adni, akkor már aktuális volt a séta.

Özvegy Koponyányi Jenőné vérnyugdíjas kalandjai – II. rész: A bosszú íze

Özv. Koponyányi Jenőné született Sz. Irén tehát egyedül maradt, akár az ujjam, és most az ablakon kifelé meredt - a szemben levő boltra, ahol szegény férje annak idején mindig vásárolt, amikor mennie kellett. Persze Jenő imádott boltba járni, ez volt egyik kedvtelése, noha mindíg úgy hozta a sors és ő maga is, hogy noszogatni kellett eme elemi vágyának a gyakorlatba átültetése érdekében. A lottószelvényt is mindig ott vette meg. Minden héten, több évtizeden keresztül. És soha nem nyert egy fillért sem. 

Özvegy Koponyányi Jenőné vérnyugdíjas kalandjai – I. rész - A tragédia

Özvegy Koponyányi Jenőnéről nem lehet úgy szót ejteni, hogy ne beszélnénk megboldogult férjéről és az ő halálának borzalmas körülményeiről. Sz. Irénke most is róla emlékezik, mint minden nap. Ő épp az út túloldalán lévő virágárusnál méregetett egy petúniát, amikor is az a szörnyű zaj egyszer csak magára vonta a figyelmét.

Blog start - Köszöntő

Kedves Nyájas Olvasóm! 

Elérkezettnek láttam az idejét, hogy külön blogot indítsak irodalmi jellegű szárnypróbálgatásaimnak. Természetesen az eddig írt blogba IS bele fognak kerülni ezek az írások, amelyek itt megjelennek, de azért mégiscsak könnyebb lesz rájuk találni itt, direktben, hiszen amaz elég vegyes tartalommal bír - a külföldön élő magyarok ügyes-bajos dolgaitól a zenekaros történeteimen át (melyeknek szintén új blog fog nyílni magyarul és angolul egyaránt hamarosan) az elszállt agymenésekig. Melyekből ezek az írások is egy-egy csokor. Igyekszem majd azért külön csoportosítani őket - már amennyire lehet.
Jó szórakozást!